JEREVÁNI RÁDIÓ

"...nem osztogatnak, hanem fosztogatnak." Vagy egy kicsit emelkedettebben, ahogy Füst Milán írja Babitsnak írt levelében: "Semmi sincsen egészen úgy!" Arról szól ez a blog, hogy a még megmaradt derűvel megjegyzéseket, észrevételeket fűzzünk köznapi és közéleti kinyilatkoztatásokhoz, gyomorból, indulatból írt, vagy elharsogott mondatokhoz, jelenségekhez, történésekhez, hírekhez és álhírekhez. A bejegyzések és  a blog természeténél fogva egymás mellé kerülhetnek majd fontos és jelentéktelen dolgok. A minősítés persze mindig jelenidejű, és tudom, hogy az idő kirostál majd valamikor jelentősnek tartott ügyeket és apróságoknak egyszer csak megnő a jelentősége. A *Jereváni Rádió* egy palánta, amelyet szeretnék gondozni. Meglátjuk, életképes lesz-e, felnő-e, tart-e számot érdeklődésre, és ha netán igen a válasz, akkor kiket sodor mellém vagy velem szemben az általam moderált tartalom? A*Jereváni Rádió* hamarosan hallható - és remélem hallgatható - is lesz, vagyis a cserépből majd kiültetem a kertbe. Az adásidő folyamatos. Úgy állapodtam meg magammal, hogy itt nem lesz gyűlölködés, acsarkodás. A saját indulataimat is igyekszem féken tartani majd, és humorrá, játékká transzformálni. Ezt kérem a hozzászólóktól is.Törölni fogok minden alantas, kirekesztő, sunyi megjegyzést, de helye van a csípős, karakteres, szellemes, karikírozó megszólalásoknak!

Néhány hete szűnt meg a Magyar Rádióban a "Magyarországról jövök..." című általam alapított és tíz-egynéhány évig szerkesztett műsor, amely címét Szép Ernőtől kölcsönözte. Itt most írások, interjúk formájában egy önálló rovatként újra indul, egy apró címbéli módosítással: 22 éven át senki se vette észre a hibát, ami természetesen tekinthető stiláris különbségnek, de nem egyszerűen az! Mert helyesen a cím: "Magyarországból jövök.." és így is szerepel majd a blog önálló rovatában. Így írta Szép Ernö: "Magyarországból jövök, hölgyeim és uraim, ismerik ezt a messzi földet? Négy folyó, három bérc van rajta, fölötte meg egy korona lebeg, láncokat ejtvén a táj felé, mint ez a bíróságok, adóhivatalok, zálogházak kapuira szegezett bádogtérképeken látható. Mondhatatlanul vonz és izgat engemet ez a sajátságos föld, de nagyon nehezen szánom el magamat, hogy Magyarországra utazzam, mert a vonat reggel hét órakor szokott indulni a nyugati pályaudvarról Magyarország felé és ez borzasztó. Pláne téli reggel. Milyen barátságtalanok a pályaudvar csarnokai. Milyen rossz felmászni a második vágányon ácsorgó gőzösbe, végigmenni a néma folyosón, benézi a komor fülkékbe. Milyen kevesen utaznak. Az első osztályon senki sincs. Nekem szabadjegyem van. Miből él ez a Máv? Egy üres bársonyketrecben elhelyezkedem, az ablak mellé, arccal az útirány felé, mert okos öreg emberek azt mondják, hogy ha a vonat irányának háttal ülünk, megfájul a fejünk. A vonat áll. Egy vasutas végigmegy a kocsik mellett, le-lehajlik, kalapáccsal megüti a kerekeket, a vonat türelmesen állja, mint a gebe, akit patkol a kovács. Milyen sokáig áll ez a vonat. Alhattam volna még vagy tíz percet. Áll, áll. Nem, elindult, már curukkol a pályaudvar, teherkocsik jönnek mozdony nélkül, meg raktárak, meg gépházak, meg palánkok, meg farakások, szemaforok, híd, házak, állatkert, vurstli, Angol-park, kaszárnya, ügető-versenypálya, nyaralófalvak Vecsésig, Vecsésen túl Magyarország...

A *Jereváni Rádió* erről a Vecsésen túli Magyarországról szól majd elsősorban reményeim szerint, de kitekintünk majd a világra is, hiszen nem árthat az összevetés, vagy csak annak konstatálása, hogy máshol máshogy vannak a dolgok.

Itt a *Jereváni Rádió*, hölgyeim és uraim, ha kedvük van és idejük engedi, tartsanak velem!