Déja vu. Egyszer már volt úgy, hogy majdnem megszerettem azt, aki nem szerettem. 1991-ben Juszt László és Franka Tibor (alias Franek úr) egy TV-műsorban lerohanták Torgyán Józsefet. Két dörzsölt zsivány, ráadásul két nagyon különböző világlátással, mentalitással egyszerűen nekirontottak az akkor már nem túl népszerű Torgyánnak. Levegőt sem engedve neki, ott, élő adásban akarták megsemmisíteni. Megfeledkeztek Vitray örök érvényű bölcsességéről, hogy "aki felülkerekedik, az alulmarad". Azon vettem észre magam, hogy szurkolok Torgyánnak, akit pedig ki nem állhattam, s akiről máig nem tudom eldönteni, hogy szándékosan csinált-e paródiát a parlamenti politizálásból és a Kisgazdapártból, vagy ostobaságból, mindenesetre személyes élményeim is voltak színészi alakításairól. De ebben az interjúban meg nem engedett eszközökkel (O tempora, o mores!) akarták lehetetlenné tenni, és ezt nagyon nem vette be a gyomrom.
És most megint hasonló érzésem volt, soha nem gondoltam volna, hogy egyszer csak megszeretem Vadai Ágnest! (Na jó, ez így ebben a formában enyhe túlzás, de az átmeneti rokonszenvet vállalom.) Mai parlamenti felszólalása és Navracsics Tiborhoz intézett kérdése indokolt és nagyon is időszerű volt (Nyírő újratemetés, Horthy kultusz, irány Szálasi?), de ahogy a többség viselkedett, nos arról elég annyi, hogy ez a többség névjegye volt. Ezt csak a miniszterelnök-helyettes bírta alulmúlni, aki nyilván azért nem válaszolt a kérdésre (pontosabban nem a kérdésre válaszolt), mert jó ideje vélhetően gerincproblémákkal küzd, vagy egyszerűen a kocsmai zajban nem értette a kérdést... Beszélt, utána többségi vastaps. Ez így van rendben, a dolgok a helyükre kerülnek, aki hallotta érthette, aki tapsolt, tapsolt, aki meg mást gondolt, az mást gondolt. Én azt gondolom, hogy ez semmivel se jobb, mint az ukrán parlament negyedévenkénti bokszmeccsei. Ott legalább férfiak esnek egymásnak (az apropó a nyelvtörvény!!!), itt egy mégoly harcias hölgyre rontott rá, az erős UV sugárzás miatt szépen barnuló jobboldal. Tanulság nincs. Kötelező irodalom: Karinthy: Barabbás.
"Pilátus pedig gondolkodott, aztán vállat vont, és kiállván a tornác szélére, csodálkozva nézett végig a sokaságon és szólt:
- Hát kit bocsássak el már most, Barabbást, vagy a názáretit?
És akkor ő intett nekik.
És ekkor zúgás támadt, és mint a mennydörgés, zengett fel a sokaság.
És a sokaság ezt kiáltotta: „Barabbást!”
És rémülten néztek egymásra, mert külön-külön mindegyik ezt kiáltotta: „A názáretit!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése