Lemondott Szőcs Géza államtitkár. Ebben a hatalmi struktúrában természetesen nincs hírértéke a történetnek, nem tudjuk, csak gyanítjuk, hogy ki hozta meg végül ezt a döntést. Bár Szőcs - egykor kitűnő költő - egy háromosztatú levélben oszlatja kétségeinket, ez a levél ujjlenyomat, tökéletes és hibátlan azonosító jel arról az értelmiségiről, akit beszippant és nem enged a politika. Elhiszi, hogy majd ő, nekigyürkőzik, muszáj Herkulesként, elhiteti magával és környezetével, hogy majd, most aztán...Ugyan.
Naivitás, sokan megszenvedtük, megtapasztaltuk az effajta vállalások reménytelenségét.
Nem tudom megítélni Szőcs teljesítményét, távol vagyok Tőle, megteszik majd mások. A Nyírő-újratemetéses kirándulása táskástól, performanszostul jelzi ennek a parabolikus pályaszakasznak a végét.
De a levelének II. és III. részében történő önszobor-faragás egyrészt nem túl ízléses, másrészt jóindulattal is szakácskönyv-szintű írás. "Nehéz idők járnak ma Európában. Fantomok járják át kis hazánkat is, fel-alá
kísértenek az elmékben, a földeken, a dolgozószobákban."- írja a lemondott államtitkár. (lásd még: Kísértet járja be Európát – a kommunizmus kísértete; Marx, Engels, stb.)
Ha jól látom a mozgásirányt, a fantom marad a tornyos házban. Jó döntés. A politikai pamfletek nagymesterei szép lassan összegyűlnek, a dolgok, emberek a helyükre kerülnek.
Szőcs levelében Esti Kornéltól idéz, köszönjünk hát el Tőle hasonló helyről:
"Semmit se lát, ha táncol
fényes vizek varázsa,
lenn nyög, botol a lánctól,
kesztyűje, mint a mázsa,
fontoskodó-komoly fagy
dagadt üvegszemébe.
Minden búvárnak oly nagy
a képe."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése