A hajdanvolt Magyar Köztársaság legfőbb közjogi méltósága „még a vitorlázóknak is erős, 60-70 kilométeres metsző szélben és hullámverésben” 5. lett a Magyar Horgászok Országos Egyesülete által „kezdeményezett” (sic!) agárdi horgászversenyen! Nemzeti büszkeségünk amúgy is csúcsra járatott a túlzottdeficit eljárás megszüntetésének brüsszeli javaslata miatt, de ez az 5. hely szétveti a magyar kebleket és méltán került a legnagyobb propagandaújság címlapjára (Helyi Téma, 2013. május 29.) Szégyen és gyalázat, hogy a közmédia a hírre nem szakította meg az adását és nem olvasták be a frenetikus hírt, ha már nem közvetítették élőben az agárdi partokról ezt a nem mindennapi eseményt! Legyünk visszafogottak: a versenyt indító kürtszótól (illett volna Lehel kürtjét megfújni, ha már homár) az 5. helyért járó „A Magyar Horgászat Nagykövete” cím átadásáig az év médiaeseményéről maradt le a teljes közszolgálat. Beleborzongok, ha a Médiatanács lecsap a mulasztókra… De a mi újságunk dacolva az elemekkel ott volt a helyszínen, fél kolumnás címlapfotóján látható a fiatal magyar Charles Bronson, amint szél dúlta hajjal, eltökéltséget és legyőzhetetlenséget sugárzó szemmel, és ami a legfontosabb biztos és etetőanyagtól patinás kézzel nyúl a ravaszul elejtett zsákmány, egy szélhajtó küsz után. (Szemernyi kétségünk se legyen, hogy a jövő évi World Press Foto aranyérmes képét látjuk…)
Hanem a teljesítmény! Igaz, az eseményről ezúttal érthetetlen módon távol maradt néhány igazi nagyhal (Putyin, II. Albert monacói herceg, Kim Dzsong Un, Ilham Aliyev), de Trokán Péter, Reviczky Gábor, Cseh László és a szúnyoglárvás etetőanyagot használó Erdei Zsolt nemcsak pótolták az igazolatlanul hiányzókat, hanem gigászi erőkifejtésre késztették az ország első Jánosát. Talán legszakszerűbb, ha magát a példásan szerény Elnököt idézzük: „A snecikre, hivatalos nevükön a szélhajtó küszökre utaztam. Nem biztos, hogy jól választottam, itt nem darabra, hanem kilóra mérik az eredményt, tehát egy nagyobb testű jószággal akár 25 picit is felül lehet írni.” Kéretik észrevenni a filozófiai mélységű és érvényességű utolsó félmondatot! Ezután már csak a lényeg marad, ezúttal is idézzünk tiszta forrásból, a lapból: „Áder János köztársasági elnök spiccbotos horgászattal és 410 grammos teljesítményével az ötödik helyen zárta az alig több mint egy órás megmérettetést”. Vágod, vazze! 41 deka sneci (Dél-Somogyban: fingóhal). Nehéz ehhez bármit is hozzátenni. Kleine Fische, gute Fische…
Egy pillanatra elmerengünk, talán a viharos szél dúlja emlékeinket, képek pörögnek rendezetlen montázs formájában: Kádár ül huncut mosollyal, kalapban Brezsnyev mellett, ölükben puska, Losonczi Pál afrikai kafferbivallyal, Grósz Károly célra tart, Putyin félmeztelenül horgászik a parti sziklákon, a Kárpátok Géniusza, Ceausescu 400 fácánt terített le, nem sokkal dicstelen halála előtt, aztán Semjén Zsolt villan elő, leopárddal a nyakában…
De ne pocsékoljuk az időt retro gondolatokra, itt és most kell élni, megkapaszkodni, kiemelni a gödörből, majd sikert sikerre halmozva, tartalmat és ízt adni mindennapjainknak! Íme, az autentikus (elnöki) recept a „halak szerelmesétől”: „A halat egyébként legtöbbször bazsalikommal, borsika fűvel és kaporral ízesítem, de a tejföl, a hagyma és a paprika is remekül illik hozzá.”
Nem rondítanék bele a réges-rég Michelin-csillagot érő gasztronómiai felfedezésbe, így félve kérdezem, tényleg, úgy emberileg, mint szakmailag: esetleg egy csipetnyi só, Elnök Úr?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése