SPORTTAGOZAT

Meg kell értenie pártalakzatokba rendeződött, magukat a demokratikus ellenzékhez soroló barátainknak, - vagy legalább is azoknak, akik fennen hirdetik a jelenlegi rezsim leváltásának szükségességét, hogy „itt a pózna vége, nincs tovább”. Sokunknak nagyon is fogytán a türelmünk, a belátásunk és legfőképpen a bizalmunk. Ezt a szánalmas ellenzéki produkciót, ezt a semmivel nem indokolható edzőmeccs-sorozatot - tessék sürgősen abbahagyni!

A helyzet az, kedves barátaink, hogy ezzel a sporttagozatos attitűddel egyre vacakabb előadásokat produkáltok. Nem nehéz megjósolni: vagy lesz egy egészen új félidő, vagy üres lelátók előtt fogtok driblizni, azt se túl sokáig.  Sokan vagyunk, akik tűrhetetlennek gondoljuk ezt a mélységesen felelőtlen edzőtáborozást, amely nem tisztel se nemzeti ünnepet, se szolidaritást, se országot, nem tiszteli a három és fél év alatt meggyötört lelkeket. Komolyan gondoljátok, hogy egymás folyamatos gyalulása helyettesíti a professzionális kommunikációt? Új csapatképet lobogtatni egy TV stúdióban anélkül, hogy legalább az öngólkirályok megnevezésre kerülnének – ez szerintetek komolyan vehető, hatásos kampányfogás? Nagy nyilvánosság előtt lehazugozni, majd a kulisszák mögött egy „bocsit” elrebegni - következmények nélkül – miféle morálra utal? Miért érezzük azt, hogy ebben a kilátástalan helyzetben is csúsztattok, hogy féligazságokat mondotok, hogy favorizált az eszköztárban a verbális műlesiklás?  Egy párt megpróbálta, hogy lehet más a politika, nem sikerült. De ettől még lehetne más, jelszavak nélkül is! Miféle dolog az, hogy a zsákolóversenyre többen beneveznek piros-fehér-zöld melegítőben október 23-án, de a meccsre, a pártként való megmérettetésre már csak a fele csapat áll ki? Miféle petting ez eszmékkel, elvekkel, értékekkel? Komolyan gondoljátok, hogy a sportcsarnokokban, művelődési házakban előadott roadshow-k valódi intellektuális teljesítmények? Értem, hogy ez elengedhetetlen része a kampánynak, de ha a parkettánc után még ebben a korlátozott nyilvánosságból is kiderül, hogy mást mondotok a reflektorfényben és mást az öltözőben, akkor mire gondoljunk? Könyörgöm, hagyjátok már abba ezt az önkifestő-játékot, annak hangoztatását, hogy mennyit dolgoztatok ezért, meg azért. Nem a cinizmus, hanem a kijelző táblán látható eredmény mondatja sokunkkal, hogy teljesítményt szeretnénk látni! Valódi politikai teljesítményt. Igaz, rombolni, szétverni, széthúzni, aláásni százszor könnyebb, de ezt a szerepet a jelenlegi kormány már kisajátította. Marad a sziszifuszi rendrakás, újjáépítés, sok-sok szakszerű aprómunka.

Az is a helyzethez tartozik, kedves barátaink, hogy az intézményesült pártalakzatok közül a nagyobbnak – nagyobb a felelőssége. Volt idő bemelegíteni, stratégiát alkotni, felrajzolni a demonstrációs táblára a lehetséges támadási variációkat. És a csatakiáltásokkal nem egymást kell lelkesíteni, hanem bennünket! A rendszerváltás utáni időszak leggyengébb és legembertelenebb kormányzati teljesítményét nyújtó Orbán-társulat, ha ma lennének a választások, sima kétharmaddal nyerne! Ez rossz bizonyítvány rólatok, kedves barátaim, eddig legalább is elégtelen az ellenzéki teljesítmény. Elégtelen a váltáshoz. Lehet persze hivatkozni a médiatúlsúlyra, a demokratikus intézmények kiüresítésére, a hazug, álságos kormánypropagandára, de három és fél év után, lássuk be, nem csak a kormányzat, hanem ti, ellenzéki főszereplők is bukásra álltok. Fordítva, ellenkező irányba álltok már a rajtvonalnál is, kedves barátaim, a cél nem arra van, és mivel egymással voltatok-vagytok elfoglalva, azt se hallottátok meg, hogy a választási startpisztoly eldördült. Készséggel megkövetlek benneteket, ha a következő hónap közvélemény-kutatási eredményei nem engem igazolnak, de félek, nem így lesz!

És még valami, tudom, ezt nem nagyon szeretitek hallani, és könnyen megsértődtök érte: ezt a gyenge teljesítményt a mi pénzünk, a mi adóforintjaink finanszírozzák! A jelenlegi kormány elbokázta a sokunk által létrehozott értéket és vagyont, de ez nem ment fel benneteket, hiszen ti is közpénzből vitézkedtek, még ha a nagyságrendek nagyon is különbözőek! Ha pedig úgy döntötök, - ez is lehet egy alternatíva - hogy a kispályánál vagy a grundfocinál maradtok, akkor azt tessék saját zsebből játszani!

Nem csinálok úgy, mintha könnyű dolgotok lenne, bár a nehézségek tetemes részét magatoknak köszönhetitek. Mégis, kit és mi tart vissza attól, hogy ne csak politikusként, hanem államférfiként viselkedjetek? Hol az alázat, a kötelező együttműködés, a belátás, a nagyvonalúság, a kicsit távolabbra tekintő perspektivikus gondolkodás? Hol a másik tisztelete, eltérő gondolatainak befogadása? Hol az ötlet, a kreativitás, az igazságra és a valóságra támaszkodó átütő kommunikáció? Halljátok, hogy kuncog a lelátó?

Lehet, hogy túl sokat kérünk, lehet, hogy ennyi van a jelenlegi ellenzékben. „Orbán hátradől és kér egy kávét.” – írta a napokban Aczél Endre. Szeretném, ha tudnátok, jövő áprilisban már nem lesz kedvünk hallgatni, hogy hogyan hibáztatjátok majd a másikat, hogyan hárítjátok át egymásra a felelősséget. A helyzet súlyos: ha nem írjátok felül az eddigi összefogás-mutyit, ha az utolsó néhány hónapban nem produkáltok, ha nem is emberfeletti, de legalább emberi teljesítményt, akkor a demokrácia, a köztársaság – kevésbé fennkölten a gyerekeink jövője – megy a levesbe.

Orbán már begyújtotta a rezsót.