HARC, MODOR

 A dolog alighanem úgy történhetett, hogy ahogy szállingózni kezdett a hó, a Belváros polgármestere az iroda sarkába támasztott hólapát után nyúlt, a titkárnővel felhívatta a Belváros című, magát függetlennek nevező kerületi újságot, küldjenek fotóst, hogy a lap következő számában dokumentálható legyen a 2014-es hócsatában való hősies helytállása. Mérges lehetett, mert az előző lapszámban csak hét (7) oldalon jelent meg, amiből plánecsak 5 a fényképes oldal, és ez még a rezsicsökkentésnél is kisebb százaléka az újság terjedelmének. Ez szerintünk is tarthatatlan.

Na, most képzeljük el, hogy ebben a feldúlt lelkiállapotban kellett reagálnia a gyalázatos brüsszeli támadásra, mely szerint - idézem a Népszabadság írását – „Klaus-Dieter Borchardt egységes energiapiacért felelős igazgató kötelezettségszegési és európai bírósági eljárást helyezett kilátásba arra az esetre, ha Magyarország nem vonja vissza a rezsicsökkentést. Legalábbis így értelmezi a frakcióvezető az igazgató szavait, miszerint az uniós joggal ellentétes, ha egy államban az energiaárakat a kormány határozza meg, és azok nem piaci verseny révén alakulnak ki. (Megjegyzendő: az EU valójában nem a rezsicsökkentés, hanem a kormányzati rezsicsökkentés ellen lép fel, magyarázatuk alapján épp a piaci alapú rezsicsökkenés érdekében. Beosztásából következően az uniós igazgatónak mondhatni ez a dolga.) A frakcióvezető szerint "Klaus-Dieter Borchardt hülyeségeket beszél": nincs ugyanis olyan uniós szabály, amely tiltaná a kormányzati ármegállapítás jogát; ennek megtartásához a Fidesz-kabinet továbbra is határozottan ragaszkodik. Azt "üzente" Günther Oettingernek: "ne hagyja, hogy a szolgáltatók megvásárolják a munkatársait". Szerinte egyértelmű, hogy ez történt.”

Nincs azon semmi meglepő, hogy háborús viszonyok között elragadtatja magát az ember, ha harc legyen rezsiharc, legkevesebb, hogy lehülyézzük az ellenséget, illetve egészen pontosan azt állítjuk róla, hogy hülyeségeket beszél. Nos, dr. Borchardt professzor 27 éve az Európai Bizottság hivatalnoka, volt kabinetfőnök helyettes is, 2001 óta tanít európai jogot a würczburgi egyetemen (Julius Maximilians Universität Würczburg),  a bécsi egyetem vendégprofesszora, az Európai Jogi Akadémia (ERA) kuratóriumának tagja, az Európai Uniós Jog ABC-je című (The ABC of European Union Law) 2010-ben megjelent kötet elismert szerzője kevésbé jártas a bizánci harcmodorban. Azt pedig, hogy főnökének, Günter Oettingernek azt üzeni egy Rogán nevű hun harcos, hogy ő a nagy energiaszolgáltatók által megvásárolt, vagyis korrupt uniós tisztviselő, nos, ezt nem könnyű két felnőtt gyerekének elmagyaráznia.

Borchardt professzor a jogtörténeti tanulmányaiból emlékszik arra, hogy a párbaj a középkorban „arra az előfeltevésre épült, hogy a becsület nem lehet alku tárgya: vagy sértetlenül birtokolja valaki, vagy örökre elveszti. A becsületért kiállni kötelező, nyilvános gesztus, amely azáltal győz meg a hozzá való ragaszkodásról, hogy a párbajozó kész érte életét is kockára tenni.”  De a középkor régen volt, és  a professzort sajnos nem vinné közelebb a dolog tisztázásához az sem, ha fellapozná - korrekt fordításban - a Vasárnapi Újság egyik 1887-es számát, amelyben ezt olvashatná: „Az ún. művelt körök tagjai pedig, képzett, tanult, higgadt emberek, valamely alkalomból, melyről azt hiszik, hogy abba a becsület játszik bele, összetűznek, kihívatják egymást, tanácskoznak segédeikkel, ezek az ellenfél segédeivel, jegyzőkönyveket vesznek föl s húzódik az ügy napokig, talán hetekig, — van idő és alkalom, hogy gondolkozzanak a dologról, — aztán szembe állanak, hideg vérrel elsütik a pisztolyokat s ha az egyik fél halva terül el a barriéren: nos, a becsületnek elég lőn téve, az áldozatot eltemetik, elfeledik s a győztes ellenfél nagyra nő a társadalom becsülésében.”

Nyilván Borchard professzor brüsszeli társasházának közös képviselője nem közli az aktuális havi rezsicsökkentés Regie(kosten) mértékét, így nem tudja átérezni az egész rezsiharc jelentőségét sem. Fogalma sincs az újkori magyar kalandozások harcmodoráról, pedig ez ugyanaz a menekülést színlelő, nyeregből visszafelé nyilazós formáció, mint a bizánci időkben. A prof nem tudja azt sem, hogy a rezsiharc nem egyszerűen az igazság várható győzelme a multinacionális magyar-sanyargatás fölött, hanem, különösen így, 308-310 forintos euró idején - élet-halál kérdése. Ilyenkor a  fidesz-szóvivők törzse nekiindul, „Te délre mégy, te nyugatra, én pedig északra, Elvtárs!”, csapatokat toboroznak megvédeni a rezsicsökkentést, ha kell az ördög ellen is, ha kell Borchard ellen is. Lám, a Kedves Vezető megmondta, hogy 2014 a rezsiharc éve lesz, és mi ad Isten, úgy is lett! Nomeghogy második legfőbb szövetségesünk naptárja szerint a ló éve is van, az csak természetes, hogy nyeregbe pattanunk, és hiába száz az ellen körülöttünk, ez a rezsiharc lesz a végső.

Nos, Klaus-Dieter Borchardt, mikor tudomására jutott Rogán frakcióvezető kijelentése, illedelmesen bekopogott főnöke irodájába. Günter Oettinger előtt már ott volt a budapesti lapszemle, hellyel kínálta a professzort és csak annyit kérdezett: Ugye cukor nélkül iszod a kávét, Klaus?

Aztán mindketten a ködös januári reggelen hosszan egy távoli pontra néztek…

(Az írás megjelent a Népszabadság 2014. február 10-i számában.)