POLTÁJ

Princ a katona. 13 részes magyar tévéfilmsorozat, 1966–1967 között készült a Magyar Televízióban.

Katonaviseltek tudják, hogy a „poltáj” a Magyar Néphadseregben rendszeresített politikai tájékoztató volt, szerves része annak a kiképzési folyamatnak, amelynek eredményeképpen az állomány harckészültsége, különös tekintettel a körletmosásra (fókázás) – a nemzetközi helyzethez hasonlatosan – fokozódott.

Volt szerencsém Szabadszálláson, egy harckocsizó ezred katonájaként viszonylagos gyakorisággal R. őrnagy, politikai tiszt tematikus előadásait végighallgatni az ebédlő rusztikus miliőjében. Nem, nem fogom katonatörténetekkel szórakoztatni a T. olvasót, akkor sem, ha R. őrnagy érzékenységét és szellemi kapacitását leginkább azzal érzékeltetném, hogy a sorállomány elfojtott röhögését, a résnyire összehúzódó szemeket az őrnagy elvtárs saját szellemessége bizonyítékaként,  a vaskos vicceket pedig verbális sikereinek visszajelzéseként regisztrálta. A poltájokat R. őrnagy mindig ugyanazzal a – később szállóigévé vált – felszólító mondattal fejezet be: „És akkor elvtársak, a jövőben tevékenykedjenek így, ebben a szellemben!”

Orbán tizenharmadik kötcsei szereplése (kötcsei polgári piknik, KÖPOPI) déjà vu érzéseket ébreszt bennem, és azonnal eszembe jut R. őrnagy zárómondata. A nemzetközi sajtó világában kifejezetten eredetinek, mondhatnánk proaktívnak tűnt fel a Kedves Vezető azon médiakezelési megoldása, hogy nem az esemény után, a történtek, a tények és az elhangzottak ismeretében tartott nyilvános sajtótájékoztatót, hanem kizárólag az M1 csatornának nyilatkozott arról, hogy mi lesz, miről fog beszélni a zártkörű eseményen. És punktum. Nincs szemernyi kétségünk sem afelől, hogy hajszálpontosan minden úgy is történt, egyrészt mert ismerjük a résztvevők körét Balog minisztertől Széles Gáborig és Fekete Györgytől Kövér házelnökig, másrészt volt alkalmunk meggyőződni arról, hogy a Kedves Vezető sohasem hazudik, harmadrészt, ha valami fatális véletlen folytán történetesen mégse az történt volna, akkor is az történt, amit a Kedves Vezető jó előre, világosan felvázolt. Ennek értelmében a találkozóra csaknem két óra késéssel érkező Orbán (indok: Balatonfüred, Nyíltvízi Junior Úszó Világbajnokság; ő húzta meg a startpisztoly ravaszát) jelezte, hogy három sikertörténetet fog kiemelni a beszédében: a dunai árvíz elleni védekezést, a bankok elszámoltatását és a rezsicsökkentést. „Most reméljük, hogy árvíz nem lesz”, de erősíteni kell az ország védelmi képességeit, valamint folytatni kell a bankok elszámoltatását és a rezsicsökkentés – fogalmazott a miniszterelnök. Véleménye szerint ezekből rengeteg dolog következik a szellemi élet embereire, a politikusokra, a kormányzatra, tulajdonképpen minden magyar állampolgárra nézve. De miután felnőtt, gondolkodó emberként és abszolút partnerként kezel mindenkit a kormányfő, feleslegesnek látta, hogy részletekbe bocsátkozzon. Nem kis meglepetéssel szolgált azonban Orbán Viktor, amikor azt mondta, beszélni fog arról, hogy nagy jelentősége van (lesz) az önkormányzati választásnak. Ezt a páratlanul éles meglátását azzal indokolta, hogy a magyar társadalmi, gazdasági és politikai rendszer nem tud működni önkormányzatok nélkül. Hozzátette: lelkében a magyar egy önkormányzati ihletettségű nép (A magyar lélekről lásd részletesebben Karácsony Sándor 1938 és 1947 között megjelent mintegy tíz kötetét), saját lábán szeret állni, saját magát szereti kormányozni, ezért nagyon fontos, hogy kiket választanak meg és milyen mandátummal az önkormányzati választáson. A Kedves Vezető kulcskérdésnek tartja, hogy a megválasztott önkormányzati vezetők a városokban, falvakban élő emberek érdekében zökkenőmentesen tudjanak dolgozni a kormányzattal. „Ha összefogunk, legyőzzük a válságot, az árvizet, a brüsszeli bürokratákat, a különböző pénzügyi nagyhatalmakat, még a bankokkal szemben is tudunk igazságot szolgáltatni a magunk számára”, mondta.

Mit tehetnénk ehhez hozzá befejezésül, a teljesség igénye (sic!) nélkül? Idézzük R. őrnagyot:

„És akkor polgártársak, a jövőben tevékenykedjenek így, ebben a szellemben!”

Adolph von Menzel: Prédikáció a bükkösben

A cikk megjelent a Galamus-portálon 2014. szeptember 8-án