 |
| Hamvas Béla |
"A helyet
nem szabad összetéveszteni a térrel. A tér és a hely között az
a különbség, hogy a térnek száma, a helynek arca van.
A tér, ha csak nem kivételes, minden esetben pontos vonalakkal
határolható, területe négyzetmilliméterre kiszámítható és alakja körzővel és
vonalzóval megrajzolható. A tér mindig geometriai ábra. A hely mindig
festmény és rajz, és nincs belőle több, mint ez az egy. A térnek képlete,
a helynek géniusza van. Mert nemcsak természet és környezet, föld, talaj,
éghajlat, növényzet, vizek, hegyek és mindez együttesen. A hely nemcsak
az, ahol a dolgok vannak. A hely barátságos, vagy ellenszenves,
félelmetes, vagy szelíd, nyugodt vagy fenséges, és a nyelvnek alig van
jelzője, amit ne lehetne a helyre alkalmazni. Két egyforma hely éppúgy
nincs, mint megismétlődő pillanat. Az emberi élet gazdagsága meg nem ismétlődő
pillanatokban, és semmi máshoz nem hasonlítható helyekben van annyira, hogy
a Vedanta embere azért sajnálja itthagyni az életet, mert látni akarja a helyeket,
amelyeken még nem járt.“
Hamvas Béla: Az öt géniusz
Ugyan Verseghy-Nagy Miklós a város Fideszes polgármestere az
önkormányzat honlapján a Dunakanyar gyöngyszemének nevezi a várost, én meg azt
mondom, ez a Dunakanyar szégyene.
Nem kell megijedni a két eltérő véleménytől, alighanem
mindkettőnknek igaza van. A polgármesternek a múltra vonatkozóan, nekem a
jelent illetően. Az alábbiakban néhány adalék, de előbb tekintsünk a jövőbe.
A „múltat végképp eltörölni” hivatott és a nemzeti
konzultációk duzzadó emlőjén szocializálódott polgármester úgy döntött, hogy
konzultál a városával. Január 12-én a Szentendrei Hírek portálon egy rendesen ”alákérdezős”
(„Sporthasonlattal élve: lendületes
kezdés. Nem túl gyors a tempó?”) beharangozó
interjú jelent meg a városvezetővel. Ebből egy részlet:
„Ha már a párbeszédnél
tartunk. A kampányában azt is hangoztatta, hogy a városvezetés nyitott lesz a
Szentendreiek javaslataira és a város jövőjét érintő fajsúlyos döntésekben
kikéri a véleményüket. Lesz erre lehetőség?
Valóban tettem ilyen vállalást és
tartom is magam hozzá, mert meggyőződésem, hogy közös ügyeinkben csak egymást
meghallgatva juthatunk egyről a kettőre. Szentendrének vissza kell szereznie
vezető szerepét a régióban. Ehhez egy új szemléletű, korszerű városstratégiára
van szükség, mely meghatározza a fő fejlesztési irányokat. Ennek a
megalkotásában számítok az itt élők kreatív gondolataira is.
Hogyan kapcsolódhatnak be a
munkába a szentendreiek?
Hamarosan a postán és az
interneten keresztül minden háztartásba eljuttatunk egy rövid kérdőívet. Arra
szeretném kérni a városlakókat, hogy töltsék ki és kapcsolódjanak be a város
jövőjéről folytatott párbeszédbe. …”
Nos, a 27 ezres városban a 13
kérdésből álló kérdőívet
1800-an küldték vissza (ez a lakossági internetes véleményekkel, hogy, hogysem
26 ezerre (!) duzzadt), ahol ilyen – a manipulációs technikák szempontjából számomra
igazán kedves - kérdések találhatók:
· Vannak,
akik szerint egy önkormányzatnak csak a város üzemeltetése és az ügyintézés a
feladata. Mások viszont úgy gondolják, hogy a városvezetésnek a
közösségépítésben is kezdeményező szerepet kell vállalnia. Ön szerint?
·
Szentendre fiatalos város. Ön egyetért azzal,
hogy az önkormányzat jobban figyeljen a fiatalokra, és új, szabadidős közösségi
tereket hozzon létre számukra?
·
Vannak, akik szerint az önkormányzatnak nem
kell beleszólnia például abba, hogy ki hogyan tart rendet a saját portája
előtt. Mások viszont úgy vélik, hogy az önkormányzat kötelessége rendet tartani
a településen. Ön mit gondol?
·
A Duna-part Szentendre ékessége. Ön szerint
érdemes lenne fejleszteni ezt a területet?
Ez a kérdéssor valóban a Dunakanyar gyöngyszeme. Nem írom be
a „helyes” válaszokat, annál is inkább, mert a polgármester úr már meg is
köszönte a szentendreieknek a konzultációban való részvételt, imígyen:
Köszönöm, hogy részt
vettek a városstratégia alapjainak lerakásában, éltek a lehetőséggel,
egyértelművé és világossá tették, hogy mit akarnak a szentendreiek:
Erős civil
közösségeket, mert egy város igazi ereje a közösség erejében rejlik.
Biztonságos várost, mert
a szentendreieknek joguk van biztonságban élni, és joguk van ahhoz, hogy
lakókörnyezetükben rend legyen.
Valódi vezető szerepet
a régióban, mert Szentendrének minden adottsága megvan ahhoz, hogy a kistérség
gazdasági és kulturális centruma legyen.
Fejlődő várost, ahol
egy átgondolt és előrelátó városfejlesztési koncepció egyenlő eséllyel kezeli a
városrészeket.
Zöld Szentendrét, ahol
az infrastrukturális fejlesztések során a városvezetés maximálisan figyelembe
veszi a természeti értékek védelmét.
Gondolták volna? Egy elsőéves szociológus hallgatót kapásból
kirúgnának, ha ilyen „előfeszítésekkel” (priming) tenne fel kérdéseket, hacsak
nem a direkt befolyásolás, a manipuláció az aktuális feladat. Nincs min
csodálkozni, a nemzeti konzultáció kérdőívei hibátlan mintát szolgáltattak.
Az igazán szomorú, hogy a „művészetek városáról” szóló
kérdőív 13 kérdésébe nem fért bele + egy, a művészetekkel, műemlékekkel
foglalkozó kérdés… Ámos, Iványi Grünwald, Kmetty, Czóbel, Vajda Lajos, Barcsay,
a Ferenczy-család, Kovács Margit és végeláthatatlanul sorjázó, hosszú,
főhajtást érdemlő nevek egészen a mai Local Colokortárs kitűnőségeiig.
A kérdőívek kiküldésével egy időben jártam egy régi barátom születésnapján,
Szentendrén. Akkor készítettem ezt a fotót.
 |
| A Czóbel Múzeum, 2015 |
Azt hiszem nincs mit hozzáfűzni a látványhoz. Vajon látta
ezt már pesti Vigadót és a Műcsarnokot tulajdonló, milliárdos állami apanázzsal
kitömött MMA nagytiszteletű elnöke? Elnökhelyettesei? Főtitkára? Bármelyik
tagozatvezető? És? Mikor járt erre a két József Attila díjas szellemóriás, a
babérkoszorús Szőcs Géza, a miniszterelnök főtanácsadója vagy L. Simon László,
a Várbazár kormánybiztosa? Nem kétlem, hogy ők is tisztelői Czóbel
művészetének, de tudják-e ki volt az a Czóbel Béla? Nem a Wikipédia szerint, az
egy kattintással elérhető, hanem az életében. Tudják-e az urak, hogy miatta
zarándokolnak el Párizsból, Londonból, Berlinből és egész Európából azok a
művészet kedvelők, akik itt költik el a pénzüket szállodára, étteremre,
idegenforgalmi adóra és időnként festményekre. (Czóbel egy kisméretű csendélete
2011 októberében 32 millió forintos leütési áron kelt el a Virág Judit Galéria
árverésén.) Ismerik-e azt a Czóbelt, aki nagylelkűen felajánlotta az
elnémított, B-listázott Hamvas Bélának szentendrei házát, míg ő Párizsban
dolgozott?
Ha igen, annál rosszabb.
Íme, még egy fotó:
 |
| A Ferenczy-ház, 2015 |
Ez is 2015 januárja. Igen, így néz ki a Ferenczy-ház. Itt
élt a nagybányai festőiskola egyik legnagyobbja, Ferenczy Károly és az
emléktábla tanúsítványa szerint itt született ikerpár gyermeke, a gobelinművész
Noémi és a szobrász Béni. Meséljem el,
kik voltak és mit adtak Szentendrének, Magyarországnak? Kihez, mihez méltatlan
ez az állapot? A helyes megfejtők között kisorsolom a templomtérről exponált, a
híres szentendrei háztetőkről frissen készült képemet. Csak zárójelben: nem árt
emlékeztetni, hogy ezt a várost szerb, horvát (dalmát), német, lengyel és
magyar megélhetési ki- és bevándorlók, menekültek tették azzá, ami. A jelenben
pedig a sokat szidott Európai Unió, amely az elmúlt tíz évben tízmilliárdokkal
támogatott olyan projekteket, mint a Szentendre Város Egészségügyi Intézményei
(SZEI), a belvárosi rehabilitáció, a Művészeti Malom rekonstrukciója, a
mobil árvízvédelmi fal (Gátprojekt), a Concerto program (nem művészet, hanem
többnyire energetika) vagy a dunakanyari csatornázás. Zárójel bezárva.
Hogy is írta Hamvas? „… a pácban valamennyien benne vagyunk.”
És akkor a záró kép, hajrá Unió, jó reggelt Magyarország!
 |
| Szentendrei háztetők, 2015. |
Az írás megjelent a Galamus portálon 2015. március 1-én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése