2015. december 5., szombat

KUDAPUSTAKA

JEREVÁNI RÁDIÓ




Az amerikai Politico honlap európai leágazása „Az Év Emberének” választotta Orbán Viktort, pontosabban közölt egy top 28-as listát, amelynek élén a magyar miniszterelnök áll. A kiválasztás szempontja eleve szelektív, azokat sorolták fel, akik leginkább formálják, felrázzák és felkavarják az európai kontinenst. Miután kevesen olvasták el a teljes híranyagot – legtöbben megelégedtek a breaking szalagcímeivel, Orbán híveiből előjött a „na ugye effektus”, ellenzőiből a „nemá effektus”.

Pedig csak arról van szó, hogy egy önkényesen választott szegmens, a nagy kavarók rangsorát állították sorba – kommentálva, minősítve az igencsak kétes dicsőséget. Csak hogy az attitűd világos legyen, ugyanez a Politico 2015 június 15-én címlapon hozott egy cikket colin Woodard tollából : Europe's New Dictator - Hungary's Viktor Orbán is making good on his promise to build an “illiberal state.” Azt hiszem ezt tovább nem kell magyarázni.

Nos, az Év Embere a közelmúltban kedvenc szószékéről a magyar oktatás helyzetét elemezte és többek között azt mondta, hogy a mai magyar oktatási rendszer nem garantálja a gyerekek számára, hogy a világ legjobbjaival versenyképes tudást szerezzenek, és Magyarországot magasabbra emeljék a munkájuk, teljesítményük révén. Ezért fontos az oktatás modernizálása. „Nyilvánvalóan gyenge a kapcsolat a tényleges gazdasági világ követelményei és az iskolai képzés között”.

Az Év Emberének  és háttérembereinek – ez nem újdonság – nem túl gyors a reakcióideje. A magyar oktatás(politika) öt éve zuhanórepülésben, hazai és nemzetközi tanulmányok, mérések sora bizonyítja, hogy legfontosabb befektetésünk korszerűtlen, elavult. Iskolákat, egyetemi karokat szüntetnek meg minden racionalitást mellőzve és persze ugyanilyen alapon alapítanak is fölösleges "képezdéket".  2010 óta az Eurostat adatai szerint csökken a GDP-ből az oktatásra fordított rész aránya, és a mára a régióban is az utolsó helyre küzdöttük le magunkat. Az sem meglepő – Orbánt legkevésbé sem zavarják a tények, folyamatok – szóval az sem meglepő, hogy egy éve még a Parlamentben, a korona és a Nemzetközi Diákolimpián jól szereplő magyar versenyzők előtt kijelentette, idézem: „Az elért magyar sikerek azt bizonyítják, hogy a sokszor lesajnált magyar oktatási rendszer még mindig képes lépést tartani a világ élvonalával.”

Jó, hogy az „Év Emberére” támaszkodhat egy ország.


Közben én is megválasztottam az Év Emberét.  Elmesélem:


Egyszer volt, hol nem van, az Indonéz szigetvilágban, közelebbről, de még így is valószínűtlenül távol, Jáva szigetén Purbalingga régió Serang településén, egy most is pöfögő vulkán, a Mount Slamet lábánál él egy ember, Ridwan Sururinak hívják. Még májusban a BBC riportere találkozott egy különös fickóval és most az Index is írt róla. Ridwan Sururi hetente háromszor kantáron fogja az alig a válláig érő, hófehér Luna nevű pónilovát kis faládákat helyez a szépséges vadlő két oldalára, megrakja könyvekkel és mozgó könyvtárként megjelenik az iskolákban, a házaknál. Luna nem „akárki”, már egy szekrénnyi serleget nyert a kétéves vadlovak kategóriájában. Lunát Sururi szelidítette meg, a ló soha nem harapott, nem rúgott meg senki, sőt nagyon szereti a gyerekeket. A póni a mindene, és az a nagy-nagy vágya, hogy egyszer majd megveszi a tulajdonosától, mert – és ez egy újabb csavar a történetben – Sururi bérli Lunát, de már nem tud nélküle élni, társak egy szó szerint nonprofit vállalkozásban.

 

A KUDAPUSTAKA – indonézül ez mozgó lovas-könyvtárat jelent – rendszeresen kölcsönöz könyveket, teljesen ingyen. Szépirodalmat mesekönyveket és praktikus, gazdálkodási, életvezetési ismereteket tartalmazó kiadványokat egyaránt lehet választani Ridwan Sururi kínálatából. Ez a nagyszerű ember pontosan tudja, hogy a világ végén is a tudás jelenti-jelentheti a jövőt. Sururi tudja, hogy az UNESCO adatai szerint is közel egymillió indonéziai írástudatlan felzárkóztatásában az ő vállalása csepp a tengerben. De ha megnézik a könyvhöz jutó gyerekek és felnőttek arcát, akkor eldönthetik ennek a cseppnek az értékét.




Azt is mondja Sururi a BBC interjúban, hogy „remélem, egyszer lesz a házam előtt egy könyvtáram, de ez most még álom”.

Kívánom Ridwan Sururinak, hogy  legyen övé örökre Luna, nyissa meg könyvtárát! Én azzal tudok ehhez hozzájárulni, hogy az Év Emberének választom, mindenféle kutatás, felmérés és lista nélkül.


És hálásan, egy életre szólóan köszönöm a KUDAPUSTAKA ötletét, történetét, amiből sok egyéb mellet az az egyszerű tanulság, hogy van, aki szónokol a tudásról, és van aki tesz is érte.

Ridwan Sururi és Luna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése