A SAUL-FIÚK DÍJA - KORHŰ KERETBEN

 

Forrás: origo.hu

 Réges-régen, amikor a Kossuth Rádió még megérdemelte a nevét, Rádai Eszternek (ma az Élet és Irodalom rovatvezetője) volt egy kitűnő portrésorozata, amelynek az volt a címe, hogy "Kossuth-díj - korhű keretben". Mondanom sem kell, hogy a műsor különlegessége, izgalma éppen ebben a "korhű keretben" volt. Innen a blogbejegyzés címe, - átformálva.

2016. március 15-én a Saul fia című film alkotógárdájából 3 kitűnő művész, Nemes Jeles László rendező, Erdély Mátyás operatőr és Röhrig Géza a film főszereplője Kossuth-díjat kapott.

Három, általam is nagyon tisztelt véleményformáló értelmiséginek,  az ünnep előtt, március 11-én feltettem egy kérdést: "Ha Te lennél a Saul fia alkotóinak nevében, átvennéd-e Orbán Viktortól, Áder Jánostól és Kövér Lászlótól 2016-ban a Kossuth-díjat?" A választ, ha megtisztelsz egy rövid indoklással, közreadom a jerevaniradio23@blogspot.hu címen megjelenő Jereváni Rádió című blogomon. Nincs semmi hátsó szándékom, normális újságírói kíváncsiság motivál. Az, hogy megérdemlik az alkotók a díjat, természetesen nem kérdés. A kérdés az, hogy a szépen formálódó diktatúrában, egy diktátortól és szárnysegédeitől – ők az adományozók – át kell-e venni egy kiemelkedő jelentőségű alkotás alkotógárdájának, vagy egyes alkotóinak ezt a kitüntetést?"

Ezt írtam mindhármójuknak választ kérő levelemben.

Az egyik kitűnő író, újságíró udvariasan, de elutasította a kérésemet, de Vásárhelyi Mária szociológus és  Csepeli György szociológus válaszolt a feltett kérdésre, illetve annak általuk pontosított változatára. Ezt a két, igencsak elgondolkodtató véleményt - amelyekben ott a "korhű keret" - az alábbiakban adom közre:

 VÁSÁRHELYI MÁRIA:

Elöljáróban le kell szögeznem, hogy nem tartom sokra az állam által adományozott művészeti és tudományos díjakat. Sőt! Ha rajtam múlna, egytől-egyig megszüntetném ezeket.        Mégpedig azért, mert meggyőződésem szerint az államnak nem dolga művészi és tudományos teljesítményeket díjakkal elismerni, nemcsak azért mert nem ért hozzá, hanem mert így a díjak elkerülhetetlenül átpolitizálódnak, még olyan országokban is, ahol pedig az autonómiákat sokkal inkább tiszteletben tartják, mint nálunk. Magyarországon a Kossuth-díjak odaítélésében mindig szerephez jutott a politika, napjainkban pedig már nem is szól másról, mint politikáról: kitüntetni a saját embereinket és hosszas méricskélés után némi „alamizsnát” odavetni másoknak is.

Paradox módon ezért gondolom azt, hogy Nemes Jeles László és alkotótársai helyesen döntöttek, amikor átvették a Kossuth Díjakat. Ha nem fogadják el ezeket, azzal nagyobb jelentőséget kölcsönöznek a dolognak, mint amennyit megérdemel. Akkor azt a látszatot keltik, hogy itt valami jelentős dolog történik akkor, amikor kitüntetik őket. Ráadásul, ha nem veszik át a díjat, akkor a kormány propagandagépezetében elindul a gyűlöletkeltés és a mocskolódás, és nyilván sokakkal sikerül elhitetni, hogy az érintettek valójában nem a kormánytól, hanem a „magyar néptől” nem fogadták el a díjat.  Mert ezeket a kitüntetéseket mindig is körüllengte az a szellem, hogy itt a magyar nép ismeri el a kiemelkedő teljesítményeket. Én ezt nem gondolom így, de tény és való, hogy a többség így véli. 

„Kitüntetést visszautasítani nem lehet. Élj úgy, hogy ne kapd meg!” – javasolta G.B. Shaw. Csakhogy Nemes Jelesék a Cannes-i Nagydíj, a Golden Globe és az Oscar után nem tudtak „nem rászolgálni” a Kossuth-díjra. A kormány egyszerűen nem tehette meg, hogy nem terjeszti fel őket erre, pedig bizonyára minden porcikájuk tiltakozott ellene, hogy ezeknek az alkotóknak, egy ilyen témát feldolgozó filmért adjanak elismerést.

Meggyőződésem szerint tehát Nemes Jelesék jól döntöttek, amikor átvették a díjat, és még inkább helyesen cselekedtek, amikor a Kossuth-díjjal a kezükben kisétáltak a Parlament kapuján, hogy csatlakozzanak a kormány politikája ellen tüntető tízezrekhez! 

 CSEPELI GYÖRGY:

Elfogadhatják-e a Kossuth-díjat a Saul fia alkotói?

Válaszom a kérdésre: igen. A Kossuth-díj  odaítélése sosem múlt egy autonóm testület döntésén. Voltak idők, amikor a hatalom jobban, máskor kevésbé befolyásolta, hogy ki kapja meg, s ki ne kapja meg ezt a díjat. Most éppen olyan időket élünk, amikor a nullához közelít az autonómia, s tetőzik az önkény. A szellem azonban természeténél fogva független, nem fog rajta semmilyen hatalom. Ezért ha a szellem és a hatalom találkozik, csak az utóbbi lehet a vesztes.
A Kossuth-díj odaítélése a Saul fia alkotóinak annak beismerése a jelenlegi hatalom részéről, hogy hiába minden igyekezete arra, hogy Magyarország a világ segglyuka legyen, van egy Másik Magyarország, melynek térképét mint Ottlik Géza írja, nem Kogutowicz Manó rajzolta meg. Ezen a Másik Magyarországon ,akár egy hasított fa, hever egymáson a magyar világ, szorítja, összefogja egyik érték a másikét.' Itt vannak, mind együtt az Ómagyar Mária Siralom szavai, a Corvinák, Csontváry tépett fái, Szerb Antal bevérzett irodalomtörténetei, Jancsó szegénylegényei. 
A Saul fiai ezen a Magyarországon élnek. Innen már elmenni soha nem fognak, ha megkapták a Kossuth-díjat, ha nem.

Nemes Jeles László a Kossuth-díjjal a tüntető tanárok között. forrás: 168ora.hu