Már sokkal vagyunk az ébredés után. Majdnem mozdulatlanok. A hírek nem róluk és nem nekik szólnak. Valamikor talán hallottak Fischer Ivánról, valamikor, meglehet zenét is hallgattak. Valamikor eljutott hozzájuk Tarlós goromba és kíméletlen intézkedése a hajléktalanok megrendszabályozásáról, de nem sokat törődtek vele. Aligha hallottak Kornai Jánosról, aki most a amerikai Tudományos Akadémia (National Academy of Sciences; NAS) tagja lett, pedig Kornai írt arról is, hogy ők hogyan kerülhettek ide. Nem Quaestor-, hanem rendszer-károsultak, és híreink szempontjából közömbös, hogy önhibájukból, vagy állami segédlettel jutottak ide. Nem pályáztak termőföldre, városvilágítás kivitelezésére, mangalica tenyésztésre, sőt "Magyar Tej" projektjük sincsen. És nem csak azért nincs, mert a helyzetükben a tej értelmetlen, drága, fölösleges, és nem csereszabatos a kannás Kövidinkával, hanem mert a maradék szürkeállomány most másra használódik. A Kövidinka három az egyben: energiaital, a fájdalomcsillapító gyógyszer és a stresszoldó.
Nem kell a migránsokkal foglalkozniuk, ők maguk a migránsok saját hazájukban. Mobil otthonuk jelenleg egy meszelt pad az óbudai parkban, és ha elkergetik őket, szó nélkül továbbállnak. Csak előbb visszaviszik a panel harmadik emeletére a dunyhát, amit kevés jóakarójuk egyike dobott le az erkélyről, hogy ne fázzanak éjjel. Nem fognak szavazni az Unió kvótarendszere ellen, nem sztrájkolnak, nem járnak nagygyűlésekre. Ilyen helyekre különben is az esemény után érdemes menni, mindig eldobnak egy megkezdett zsömlét, egy fél üveg kólát, elhagynak sálat, baseball-sapkát. Az ő mozijuk az utca, kitalálhatatlan krimikkel és történetekkel. Nem háborodnak fel az egészségügy botrányos helyzetén, kórházba soha nem jutnak el, meglévő fogaik őrlésre már alkalmatlanok. Az oktatásügy egy talált esernyőként tárgyiasult a teljes vagyonukat tartalmazó méretes nejlonszatyorban. Személyes múltjuk legendává kövült, a jövőjük a nap végén "a puha testű éjszaka". A másnapi ébredés nem terv, hanem biológia. Ha, és amennyiben... Nem álmodnak a Maslow-piramis szintjeiről, szükségleteik már a hajnalban rájuk kapcsolt műszer oszcilloszkópjának vízszintes tengelyével azonosak. Így aztán mégis csak bekerültek a hírekbe, név nélkül, a vizsgálat folyik.
Valamikor, akárcsak nekünk, nekik is "könnyű álmot ígért"az anyjuk.
U.i.: Az első mondat ránk vonatkoztatva, helyesen: Még sokkal vagyunk az ébredés előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése