A MÚLT ELKEZDŐDÖTT

Rögzítsük: most játssza el a maradék esélyt is az Orbán-rezsim leváltására a Magyar Szocialista Párt. Felelőssége a jövő elvesztésével arányos, nincs hova mutogatni, Botka és egy kétségbeesett elnökség keverte ki ezt a helyzetet, tehetetlenségből, akarnokiságból, rövidlátásból, a sziszifuszi aprómunka negligálásából, és egy kommunikációs csődtömeg melletti elkötelezettségből.

Ha a szegedi polgármester demagógiából szeretné megverni Orbánt, akkor kicsit korábban kellett volna leckét vennie. Egyszerűen ebben a műfajban Botka úr hiába mutatkozik párbajképesnek, a népbutítás eszközei jóval szerényebbek az állampárt média-hadseregének eszközeinél. A „Fizessenek a gazdagok!” 70 éves szlogen tömény ostobasága 2017-ben - megint csak közpénzen kiplakátozva szerte az országban -, megfejelve a 65 éven felettiek ingyen gyógyszer ellátásának ígéretével – nem pusztán nulla értékű szellemi teljesítmény, de éppen olyan vacak propagandaszöveg, mint amit 2010 óta produkál a Fidesz. Gondolom, összeült a szekfű illatú haditanács és úgy döntött, hogy egy beteg, leszedált országot hamis, zsigereket célzó mondatokkal próbál maga mellé állítani. „Hát, ha egyszer erre vevő a derék dolgozó magyar nép, akkor ezt a nótát húzzuk!” – dobták sutba az értelmes és normális beszéd maradék elemeit a 777. megújulásra felesküdött pártvezetők. Láthatóan ebben a pártban sincsenek fékek és ellensúlyok, ez most az ész trónfosztásának az ideje, az ostobaság mögé történő álságos felzárkózásé, hét év felkészülési idő alatt erre futotta. A tehetetlenség és kétségbeesés a szülői ennek az alakzatnak, és persze annak a csendnek is, amely némaságra késztette a párt olvasottabb embereit is. „Valójában nem minden az, hogy megőrizzük a csendet, arra is ügyelnünk kell, miféle csendet őrzünk meg.” – mondja Samuel Beckett, de az író nem tartozik a pártolvasmányok szerzői közé. De legalább Machiavellit forgatnák: „A cselekvés minden útja kockázatos, az elővigyázatosság tehát nem a veszély kerülésében rejlik (ami lehetetlen), hanem a kockázat kiszámításában és a határozott cselekvésben.”

A lőszerraktárban sorakoznak a régi-új kommunikációs petárdák: „A föld azé, aki megműveli!”, „Államosítsuk a bankokat!”, „Le a drágasággal!”, "Aki nincs velünk, az ellenünk van!" Volt már ilyen, nem jött be.

Botka – természetesen eszköz. Ha a bátorság nem párosul elemi önismerettel, valamint alapvető társadalomszociológiai és közgazdasági ismeretekkel, akkor a végeredmény megjósolható. A társadalomnak állított csapda nem túl bonyolult szerkezet: Botka semmiképpen sem veszíthet: ő megpróbálta, beleállt, kardot rántott, toborzó beszédet mondott, széttépte mellén az inget: ide lőjetek! Hívei körében csak hősként kerülhet ki a végjátékból. Az MSZP sem veszíthet, gondolják korifeusai: néhány újabb parlamenti hely, és újabb négy év asszisztencia a parlamentnek csúfolt nagycirkuszban.

A vesztes, most már beláthatatlan időre mindössze az ország.

Azt meg már úgyis kazalba hordta a Fidesz.

1946. május 1.