„Basszus, megint mellé!” – mondta a szotyizós, aki két és fél éve köpi a magot a tenyerébe, majd meglapogatta fényesnyelvű környezetét: „Mellé durrantottuk!” mondta némi eufemizmussal, mintegy közösséget vállalva a balul sikerült megmozdulásért. A NER-ben csak többes szám első személy van, mert mindenki szem a láncban.
Olyan ez, mint amikor az azeriek átverik Magyarországot. Nem a szotyizóst, nem a környezetét, hanem Magyarországot. Szuper! Aliev nagypályás szotyizós, szereti, ha a tanoncok rendre tiszteletüket teszik, ráadásul van miből kegyet osztogatnia, szóval Aliev úgy veri át a kispályásokat, mint szilárd canis mergát a palánkon. Vagy nem. Vagy bunda, ahogy ez szotyizósok között szokás, mire kiderül, beborul.
„Fölé!” – emelkedett derékból a szotyizós, aki értette ezt a játékot, tudta azt is, hogy gólra játsszák, így kellően frusztrálta az eredménytelenség. „Fölé, fölé” ismételgették a fényesnyelvűek, akik nem a pályát, hanem a szotyizóst nézték, érthető okokból, a pályán történtektől semmi nem függött. A bíró hármat fújt a sípjába, a szotyizós lesöpörte a nadrágját, megropogtatta a derekát, és elindult a kijárat felé. „Jövő héten idegenben játszunk, két hét múlva újra itthon. Na, toljuk el a biciklit!” Elől biztonságiak, hátul biztonságiak, középen a nagy fekete bicikli.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése