Lépjünk át nagyvonalúan az
orbáni harci induló valódi tartalmán, két okból. Egyrészt ez a tartalom
nem valódi, hanem talmi és vacak az elejétől a végéig, szedjék darabokra
ehhez értő politikai elemzők, másrészt ezen a színvonalon már tényleg
nem kéne...
Hanem a jelenség továbbra is érdekes és tanulságos: amikor a Szotyolás vezérnek öltözik és riadót fúj. Ez nem a hóhelyzetben erdélyi barátokat mentő, vagy árvízkor a gumicsizmás Pintérnek leszóló szerep, hanem a rettenthetetlen felcsúti győző figurája, minden kudarcok sikerre vivője, a gyalázatokat becsületbeli ügyeknek hazudó, kérlelhetetlen hadvezér jelmezébe bújt mutatványos alakítása.
A FideSZMP 25. kongresszusán egyhangúan pajzsra emelt Kedves Vezető (egy alabárdos vélhetően elaludt) szokása szerint végigüvöltötte ezt a kivételesen rosszul megírt beszédet. 23 év sem volt elegendő ahhoz, hogy valamelyik kommunikációs guru meg merje mondani, hogy "Édesvezér, ha mikrofonba beszélsz, akkor nem kell kiabálni, mert egy nem túl bonyolult elektronikus szerkezet - a tartalomtól függetlenül - felerősíti és kihangosítja a beszédet. Lehet nyugodtan, normális emberi hangon beszélni..." Hát nem. Üvölteni kell, mert a Vezérek üvölteni szoktak, éreztetni kell az erőt, a távolságot. A harci indulót nem lehet csak úgy dudorászni, mint a "fehérvári huszárokat", mert akkor elalszik a zümmögő kórus. Teátrálisan szónokolni kell és a droidoknak tekintett közönség előtt szellemeskedni. ("Nem mondhatom, hogy a rezsiharc lesz a végső....", taps, derültség)
Hanem a harc, a csata, a háború, a leszámolás, az ellenség és a győztes... E fogalmak körül pörög ez a valamikor igazi politikai tehetségként indult ember, aki ma már meg se próbál államférfiként viselkedni, mérlegelni, és főleg szembenézni az általa feldúlt és megalázott ország többségével. Még saját magával se néz szembe, pedig a tükörkép néha segíteni szokott. (Gogolt és Kósa alelnököt idézve: "Ne a tükröt átkozd, ha a képed ferde!")
Még az időszámítás előtt 500 évvel Szun Ce írta le a "Hadviselés Törvényei"-ben, hogy "A háborút, amely az ország legnagyobb vállalkozása, az élet vagy halál alapja, a megmaradás vagy pusztulás útja, mindenképpen alaposan tanulmányozni kell." Azt is mondja a kínai hadművész és bölcselő, hogy a háborút meghatározó első és legfontosabb tényező az "út", amelyről a következőképpen vélekedik: "el kell érnünk, hogy a nép ugyanúgy gondolkodjék, mint uralkodója, s így képes legyen vele együtt meghalni, képes legyen vele együtt élni, anélkül, hogy félelmet vagy kétséget ismerne." Nocsak, de ismerős! Aztán néhány sorral lejjebb: "Ahhoz, hogy az ellenséggel való elkerülhetetlen összecsapáskor sohase szenvedjen vereséget a hadsereg, szükséges a cselvetés is, meg a közvetlen harc is. A hadsereg csapásának olyannak kell lennie, mint amikor malomkő zuhan egy tojásra: ez az üresség és teltség elve. Minden csatában egyenes támadással vehetjük fel az érintkezést az ellenséggel, de cselvetéssel győzünk. Ezért, aki ért hozzá, hogyan alkalmazzon cselvetést, az (képességeiben) határtalan, mint az ég és föld (a természet), és kimeríthetetlen, akár a folyók és folyamok."
Nos, a fent leírt háborúhoz a bölcs, megbízható, emberséges, bátor és a szigorú hadvezér kell, ez ugyebár adott, hogy a kérlelhetetlen és kikezdhetetlen plebejus őszinteségről már ne is beszéljünk. Így aztán teljesen érthető, hogy a "nem leszünk Európa szolgái" szónoki fordulatot hosszan tartó lelkes taps követte. (Lásd még: 1987 szeptember, Lakitelek, Csurka István: "Nem lehet, hogy a magyar pincér-nemzet legyen a saját hazájában!") Halkan jegyezzük meg, hogy a Kedves Vezető jobb kezének szíves közlése (MNB negyedévi jelentése) szerint Magyarország a befizetéseinél 4,37 milliárd euróval több átutalást kapott tavaly az Európai Uniótól és várhatóan ez a szám 2013-ban ennél nagyobb lesz. Nem olyan rossz borravaló ez az ismert szolgáltatásunk ismeretében...
Ott áll a pártkongresszus tapsviharában egy hungarocell, bronzzal lefújt Vezető, aki valamikor, hús-vér fiatalemberként sok-sok kortársában gyújtott reményt, elhitetve, hogy van benne tisztesség, becsületesség, és kérlelhetetlenség ahhoz, hogy szabadelvű politikai álmokat valósítson meg. Mára a hangosbeszélő szoborból csak az utóbbi maradt meg. Hátat fordított magának, így aztán nem kell többet a tükörbe néznie. Nyerhet még kisebb-nagyobb csatákat, akár választást is, de a háborút, amit nem pusztán választással mérnek - elvesztette. A szobrot nem kell ledönteni, mert eldőlt magától.
És, hogy ne felejtsük Szun Ce tanítását, még idemásolom: "Még sohasem fordult elő, hogy egy háború, amely sokáig húzódott volna, valaha is hasznára vált volna az országnak. Aki tehát nem érti meg teljesen a hadviselés okozta károkat, az nem képes teljesen megérteni a hadviselésből fakadó előnyöket sem."
Hanem a jelenség továbbra is érdekes és tanulságos: amikor a Szotyolás vezérnek öltözik és riadót fúj. Ez nem a hóhelyzetben erdélyi barátokat mentő, vagy árvízkor a gumicsizmás Pintérnek leszóló szerep, hanem a rettenthetetlen felcsúti győző figurája, minden kudarcok sikerre vivője, a gyalázatokat becsületbeli ügyeknek hazudó, kérlelhetetlen hadvezér jelmezébe bújt mutatványos alakítása.
A FideSZMP 25. kongresszusán egyhangúan pajzsra emelt Kedves Vezető (egy alabárdos vélhetően elaludt) szokása szerint végigüvöltötte ezt a kivételesen rosszul megírt beszédet. 23 év sem volt elegendő ahhoz, hogy valamelyik kommunikációs guru meg merje mondani, hogy "Édesvezér, ha mikrofonba beszélsz, akkor nem kell kiabálni, mert egy nem túl bonyolult elektronikus szerkezet - a tartalomtól függetlenül - felerősíti és kihangosítja a beszédet. Lehet nyugodtan, normális emberi hangon beszélni..." Hát nem. Üvölteni kell, mert a Vezérek üvölteni szoktak, éreztetni kell az erőt, a távolságot. A harci indulót nem lehet csak úgy dudorászni, mint a "fehérvári huszárokat", mert akkor elalszik a zümmögő kórus. Teátrálisan szónokolni kell és a droidoknak tekintett közönség előtt szellemeskedni. ("Nem mondhatom, hogy a rezsiharc lesz a végső....", taps, derültség)
Hanem a harc, a csata, a háború, a leszámolás, az ellenség és a győztes... E fogalmak körül pörög ez a valamikor igazi politikai tehetségként indult ember, aki ma már meg se próbál államférfiként viselkedni, mérlegelni, és főleg szembenézni az általa feldúlt és megalázott ország többségével. Még saját magával se néz szembe, pedig a tükörkép néha segíteni szokott. (Gogolt és Kósa alelnököt idézve: "Ne a tükröt átkozd, ha a képed ferde!")
Még az időszámítás előtt 500 évvel Szun Ce írta le a "Hadviselés Törvényei"-ben, hogy "A háborút, amely az ország legnagyobb vállalkozása, az élet vagy halál alapja, a megmaradás vagy pusztulás útja, mindenképpen alaposan tanulmányozni kell." Azt is mondja a kínai hadművész és bölcselő, hogy a háborút meghatározó első és legfontosabb tényező az "út", amelyről a következőképpen vélekedik: "el kell érnünk, hogy a nép ugyanúgy gondolkodjék, mint uralkodója, s így képes legyen vele együtt meghalni, képes legyen vele együtt élni, anélkül, hogy félelmet vagy kétséget ismerne." Nocsak, de ismerős! Aztán néhány sorral lejjebb: "Ahhoz, hogy az ellenséggel való elkerülhetetlen összecsapáskor sohase szenvedjen vereséget a hadsereg, szükséges a cselvetés is, meg a közvetlen harc is. A hadsereg csapásának olyannak kell lennie, mint amikor malomkő zuhan egy tojásra: ez az üresség és teltség elve. Minden csatában egyenes támadással vehetjük fel az érintkezést az ellenséggel, de cselvetéssel győzünk. Ezért, aki ért hozzá, hogyan alkalmazzon cselvetést, az (képességeiben) határtalan, mint az ég és föld (a természet), és kimeríthetetlen, akár a folyók és folyamok."
Nos, a fent leírt háborúhoz a bölcs, megbízható, emberséges, bátor és a szigorú hadvezér kell, ez ugyebár adott, hogy a kérlelhetetlen és kikezdhetetlen plebejus őszinteségről már ne is beszéljünk. Így aztán teljesen érthető, hogy a "nem leszünk Európa szolgái" szónoki fordulatot hosszan tartó lelkes taps követte. (Lásd még: 1987 szeptember, Lakitelek, Csurka István: "Nem lehet, hogy a magyar pincér-nemzet legyen a saját hazájában!") Halkan jegyezzük meg, hogy a Kedves Vezető jobb kezének szíves közlése (MNB negyedévi jelentése) szerint Magyarország a befizetéseinél 4,37 milliárd euróval több átutalást kapott tavaly az Európai Uniótól és várhatóan ez a szám 2013-ban ennél nagyobb lesz. Nem olyan rossz borravaló ez az ismert szolgáltatásunk ismeretében...
Ott áll a pártkongresszus tapsviharában egy hungarocell, bronzzal lefújt Vezető, aki valamikor, hús-vér fiatalemberként sok-sok kortársában gyújtott reményt, elhitetve, hogy van benne tisztesség, becsületesség, és kérlelhetetlenség ahhoz, hogy szabadelvű politikai álmokat valósítson meg. Mára a hangosbeszélő szoborból csak az utóbbi maradt meg. Hátat fordított magának, így aztán nem kell többet a tükörbe néznie. Nyerhet még kisebb-nagyobb csatákat, akár választást is, de a háborút, amit nem pusztán választással mérnek - elvesztette. A szobrot nem kell ledönteni, mert eldőlt magától.
És, hogy ne felejtsük Szun Ce tanítását, még idemásolom: "Még sohasem fordult elő, hogy egy háború, amely sokáig húzódott volna, valaha is hasznára vált volna az országnak. Aki tehát nem érti meg teljesen a hadviselés okozta károkat, az nem képes teljesen megérteni a hadviselésből fakadó előnyöket sem."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése