 |
Most, hogy B. Zsocó a Magyar Hírlap fedőnevű Napi
Propagandistában szép orosz szokás szerint szájon csókolta Vovát, senki se
mondhatja, hogy VV Putyin elutasító az azonos neműek közeledésével szemben.
Zsocó hisz a barátságban és lendületes
írással húzta ki a tegnapi sokezres
tüntetés – maradjunk Zsolti eszköztáránál – egyik méregfogát. A történet
azonban se nem ennyire hercig, se nem ennyire vidám.
Eggyel több nyalás VV Putyinnak alighanem észrevétlen, sokmilliónyian
lökdösődnek a felséges ánusz körül, és töredékük se kerül sorra. Csak hát Zsocó
álságos levele – vagyishogy úgy tesz, mintha Putyinnak gyurmázna szobrot (hm… miből is?), közben Amerikát
szapulja, és Orbánra kacsint - a Napi
Propagandista fanklubján lelkes követőkre talál. Így, ország-értékelése előtt
tényleg támogatásra szorul a Medence Géniusza, beszorultak a pávatollak a
csukódó európai kertkapu és a kapufélfa közé, de egy igaz barát mindig kéznél
van. B. Zs. ismerten nemes ívű, a bizánci építészetet (majd a késői gótikát)
idéző, szamárhát kontúrt formázó bértollnoki pályája, a maga konvex és konkáv
hajlataival most visszaérkezett vállpontjába.
Nem elemzünk B Zsoltot, rég nem a magánszemély, hanem a nyilvános
tette bőszít. Felidézem nagyanyám, aki örökérvényű tanáccsal látta el a
gonoszkodó lánytársak által méltatlanul megsértett húgomat: „Húzd fel
kisszentem a fehér szoknyád, és lépj át a tehénszaron!” B. Zsolt egyéni szerepjátékai legfeljebb a
laptulajdonos Nagy Energiacella Készítőnek adnak inspirációt, ahhoz, hogy
2018-ban, de akkor aztán mindenképpen fényes győzelemhez segítse a jelenlegi
magyar miniszterelnököt. De itt másról van szó! B. Zs. gyalázatos tette most mégiscsak
az, hogy odaülteti az orosz irodalom szép hosszú szkamejkájára Putyint. Oda, ahol
Tolsztoj, Dosztojevszkij, Csehov, Bulgakov, Puskin, Mihalkov szívják a
századokon átívelő szellemi mahorkát -, ebbe az örök körbe, vagy pontosabban
ebben a „zalatoje kalcóban” keringő feldolgozhatatlan kincsestárba gátlástalanul
beültet egy, a hatalmától régen megrészegült diktátort, a szabadság egyik
legfőbb ellenségét. Betuszkolja a szellemórások közé az egykori KGB főnököt, a
saját magát agresszorrá előléptető orosz elnököt, majd beszorítja magát „közéjük”ő
is - egy csoportkép erejéig… Innen nincs lejjebb. De hát az előhívott negatívon
– íme, az ezüst-nitrát bölcsessége – már csak a vigyorgó B. Zs. ül a pókerarcú
Vovával! Az istenek azonnal továbbálltak.
Lehet köszönteni, méltón, és azt, aki méltó rá.
„Most temettük el
szegény Kosztolányit
s az emberségen, mint rajta a rák,
nem egy szörny-állam iszonyata rág
s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még,
honnan uszulnak ránk uj ordas eszmék,
fő-e uj méreg, mely közénk hatol -
meddig lesz hely, hol fölolvashatol?...”
Így – köszöntötte
a lübecki polgárt József Attila, amikor Mann 1937-ben a Lotte Weimarban című regényének egyik fejezetét olvasta fel a
Magyar Színházban. József Attilától a rendőrség megtagadta köszöntő ódájának, a
Thomas Mann üdvözlése című versének
felolvasását, de a vers és a költő Thomas Mann mellé emeléséhez az erőszak
kevésnek bizonyult.
És így köszönti,
sok egyéb ciráda közepette Putyint B. Zs.:
„Most várom önt.
Mert most önnek van igaza.
Ez az első és a legfontosabb, amit el kell mondanunk.
Önnek van igaza majdnem mindenben. Leginkább abban, hogy nem hagyta
Oroszországot elveszni.
Van egy pillanat Mihalkov Szibériai borbélyában, amikor Tolsztojék a többiekkel
leteszik a katonai esküt a cár előtt, és eskü után díszlépésben elvonulnak az
ünnepi emelvény alatt. S amikor a díszlépést verő kadétoknak be kell venniük a
kanyart, az egymás mellett állók menet közben egy pillanatra észrevehetetlenül
összeakasztják a kisujjukat, hogy egyenesen tudják tartani a sort.
Az a pillanat nekem Oroszország, Elnök úr.”
Mérték és arányok. És legfőképp a mérték hiánya. Mihalkov és
Putyin. József Attila és Bayer Zsolt.
De az jó, hogy Orbán és Putyin kisujja, ahogy a diktatúrába
fordulnak, összeér. Jó, mert így helyére kerül például Orbán 1989-es, a Hősök
terén elmondott beszéde. Esterházyval szólva - kap fogni egy vajszínű
árnyalatot.
„Mi nem érjük be a
kommunista politikusok semmire sem kötelező ígéretével, nekünk azt kell
elérnünk, hogy az uralkodó párt, ha akar, se tudjon erőszakot alkalmazni
ellenünk. Csak ezen a módon kerülhetjük el az újabb koporsókat, a maihoz
hasonló, megkésett temetéseket.”
Orbánnak temetnie kéne Ukrajnában, ehelyett a szó fizikai és
átvitt értelmében is kiürített Országházban VV Putyinnal parolázott.
És B. Zs.? Mi lesz Zsocóval?
Ne féltsük. Szárnyalhat.
Aliyev és Putyin után felkészül Kim Dzsong Un.
 |
| Mednyánszky László: Hadifoglyok, 1919 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése