A SZULTÁN PARANCSÁRA

Csend van, vihar előtti csend. A szultán kiadta a parancsot: a tapolcai választásokig síri csend legyen! Az ellenség, és a belső ellenség (egymás) szapulása egyaránt tilos. Egy rossz elszólás, egy meggondolatlan „odapörkölés” a választókerület elvesztésébe kerülhet! Értik ezt a bülbül szavú bégek és a korbácsbeszédű janicsárok egyaránt, vékony a bőr a nyakukon, féltik turbános fejecskéjüket.

A magyar politikai elit perspektívájának végpontja: Tapolca. Árulkodó gondolkodásmód és szomorú aránytévesztés balról is, jobbról és szélsőjobbról is… Értem, persze, hogy értem a politika „itt és most” törvényszerűségét, a fordulópontot vizionáló kommunikációt, az önbeteljesítő jóslatokat: ha Tapolcán győzünk – akkor győztünk! Balról: ha most győzünk, akkor Veszprém nem volt véletlen, Orbán takarodj! Jobbról: ha most győzünk, akkor vége a zuhanásnak, betömhetők rózsaillattal a hajszálrepedések, mienk az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökkön örökké! Szélsőjobbról: ha most győzünk, akkor a szebb jövő elkezdődött, Kárpát szent bércére visszaszáll a magyar turulmadár! Még csak le se becsülöm ennek az állomásnak a jelentőségét, csak hát újra és újra: mérték- és aránytévesztés, a társadalomismeretek, jelesül a szociológia és szociálpszichológiai ismeretek zavarba ejtő hiánya. 

Egy végletesen leromlott immunrendszerű, sokszorosan átvert, befelé fordult, vagy éppen menekülő, a félelem, a közömbösség és a kiábrándultság koktélját szürcsölgető populációval valódi fordulatot aligha lehet elérni egyetlen helyi választással. 

Aránytévesztés az Orbán-abszolutizmus végnapjairól papolni, pedig mást sem olvasok kollégáimtól: Orbán versus Simicska, Lázár versus Rogán, Kövér versus Szijjártó, és persze Áder kontra Áder, törések, elégedetlenség, lázongás a Fideszen belül, stb. Ugyan, mire jó ez, tényleg ez lenne a lényeg?

Tényleg nem világos, hogy ez a gyalázatos rezsim nem a nagyi kötött pulóvere, amely egyetlen szálon felfejthető? Tényleg nem világos milyen intézményrendszer alakult ki alaptörvényes, parlamentáris és élet-halál kötésű személyi biztosítékokkal?

Aránytévesztés egy baloldali választási siker esetén baloldali fordulatról beszélni. Sem mentálisan sem intellektuálisan nincsenek abban az állapotban a baloldal pártjai, hogy ez realitás legyen. Soroljam, hogy az elmúlt egy hónapban a rendszerváltás óta a legnagyobb pénzügyi-politikai-morális botrány idején mivel foglalkoztak? Hogy kungfu gyakorlatokat mutattak be egy Volkswagen-mikrobusz ellen? Hogy egy hónapja tízezer extra sértett és sok tízezer végsőkig elkeseredett ember helyzetét látva képtelenek egy valódi politikai tömegtüntetésre? Hogy lassan egy hónapja nincs  a közmédiának hírszolgáltatása, pedig egy önáll csatorna jött erre létre, mindannyiunk zsebéből - és ez se számít? Nem elég a facebookon erősnek lenni, annak is kell látszani. Most figyelő tekintetüket Tapolcára vetik. Nyilván ezt követeli a politikai pragmatizmus. És az államférfiúi?

Ami valóban riasztó, az a jobbik megerősödése és – közös szégyenünkre - egyre fenyegetőbb társadalmi jelenléte. És gyalázat, hogy ezt már leírni is orbitális közhely. Talán ez a szörnyűséges alakzat az egyetlen, amelyik valójában akkor sem veszít, ha nem ő nyeri a körzetet. De hogy fej-fej mellett lehet a jobb- és baloldallal, ez önmagában csinos bizonyítványa Orbánnak és persze a kába baloldalnak is.

Valahogy Tapolca nem érintette meg a civileket, ez nem internetadó, nem korrupciós esemény, nem a szociális összeomlást jelző mérföldkő. Pedig Tapolcát - és erre jutott minden oldalról a legkevesebb figyelem -, nem csak Tapolcán lehet megnyerni.

A szultán parancsára most csend van, de jövő hétfőn már mindenki nagyon okos lesz: hogy miért igen, és miért nem… Kicsi vihar, jövő szerdára elül a szél. Jönnek új botrányok, új gumicsontok, nyitunk Nyugat-Afrika és a Déli sark felé, jajveszékelések, hogy na, ezt aztán már velünk tényleg nem… Ó, dehogynem…

Személyvonat érkezik Tapolcára az első, a második és a harmadik vágányra. Hogy melyikről indul, az vasárnap este kiderül.

De Tapolca non coronat!

Az írás megjelent a Népszabadság 2015. április 11-i számában.