2015. április 23., csütörtök

KI AZ ÚR A HÁZNÁL? 2.0 - EXKLUZÍV KÉPZELT RIPORT



A Story magazin fantasztikus, Lévai Anikóval készített mélyinterjúja után a Jereváni Rádió úgy gondolta, elkészíti az interjú másik felét - Orbán Viktorral. Ahogy emberemlékezet óta Felcsúton mondják: hallgassuk meg a lemez másik oldalát! Felhívtuk az elnök urat a mobilján, felvette, maga figyelmeztetett bennünket, hogy a beszélgetést rögzítik. Elmondtuk, hogy mi is ezt szeretnénk, interjút kérünk Tőle, természetes, otthoni környezetben. „Tudják, hogy csak a Kossuth Rádiónak szoktam interjút adni, maguk meg biztos kérdezni is akarnak, de eb ura fakó, várom holnap magukat Felcsúton!”


Amikor a szíves meghívásra megérkeztünk Felcsútra, maga a háziúr fogadott bennünket. A szélesre tárt stadionkapun (Puskás Stadion) beléptünk, megcsapta orrunkat a frissen nyírt fű illata. Orbán Viktor éppen a tizenhatos környékén tartott a fűnyírással, elnézést kért, hogy gumicsizmában, mackónadrágban fogad bennünket és barátságosan nyújtotta izmos alkarját egy kézfogásra, nem akart a munkától kérges és földes tenyerével kezünkbe csapni.


-  - Isten hozta a Jereváni Rádiót szerény hajlékomban! El nem tudják képzelni, hogy itt hogy nő a fű! Utol kell érnem az angolokat, akik ugyebár 400 éve nyírják… Lőrinc (Mészáros), kísérd már be hozzám az urakat, amíg én feltekerem a zsinórját ennek a masinának!


Nem vagyunk ingatlanszakemberek, de a szerény, alig 5-600 négyzetméteres, földszintes, azeri stílusban épített tájház harmonikusan illeszkedik a bukolikus környezetbe. Lőrincz a szögről leakasztja a kapukulcsot és jelzi, ő megy előre, beüti a kódot, mielőtt derékmagasságban lőnének a bajszos kertészek a bokrok aljából.

Még körül se néztünk, érkezik a házigazda: „Üljenek már le, ezek a székek a csíki havasok fenyőiből készültek. Székely Áron, kedves barátom ajándéka. Nem azért mondom, de maguknak eldicsekedhetek vele, hogy az egyik széklábat magam faragtam. No, még egyszer Isten hozta magukat, igyunk egy csosza pálinkát a nagy találkozás örömére! Isten, Isten! Na, még egyet, aztán azt ismerik, hogy >Megjöttek a fehérvéri huszárok<? Csapjunk a lovak közé, nálunk így mondják, miben állhatok az urak rendelkezésére?”


Jereváni Rádió (JR): - Miniszterelnök úr! Kedves felesége, Anikó azt állította, a Story magazinnak, hogy azt se tudja, hol van a porszívó! Mi az igazság?


Orbán Viktor (OV): - Hát, tudják, én még sohase hazudtam életemben, de attól függ melyik porszívó? Van 4-5 a háznál, ebből kettőről-háromról biztos nem tudom, hogy hol van. Tudják, a nagy dolgokban mindig igaza van az asszonynak (kacsintás, kis biccentés), meg hát kis dolgokban, mint az ország sorsa nekem is. Amúgy meg konzervatív ember lévén, a porolóban jobban bízom…


JR: - Azt is mondta Anikó asszony, hogy néha elérzékenyül, könny szökik a szemébe…


OV: - A nóta is azt mondja „ott fogsz te sírni, ahol senki se lát”, de ezek szerint egy jó feleség észreveszi, ha az urának elhomályosodik a tekintete.  Ez leginkább flekkensütéskor szokott előfordulni, és legutóbb a keszthelyi öbölben történt ez meg velem… Ahogy végignéztem a tájon, elszorult a szívem, hogy Istenem, ez mind a miénk! Pontosabban Ráhelé és vő uramé, de hát az ember úgy meg tudja szeretni a gyerekei munkájának gyümölcsét, mintha a sajátja lenne… De ha már itt tartunk tegnap is meghatódtam, amikor Ronaldó bejelentkezett, hogy szívesen játszana a Puskás Akadémia csapatában. Ez azért mégis csak mutatja, hogy nem volt hiába ez a rengeteg munka, vér, veríték…


JR: - Cristiano Ronaldo a Reálból?


OV: Hát még nem teljesen, hanem egy Ronaldó nevű kiskölök Alcsútról. De olyan tehetség, amilyet a világ még nem látott! Mi világklasszist faragunk belőle az keleti piacra!


JR: - Úgy mondta Anikó asszony, hogy fiának, Gáspárnak, néha le kell törni a szarvát…


OV: - Fiatalság, bolondság… Megértő vagyok, én se voltam valami jó gyerek, és kaptam elég sallert meg kokit az apámtól. Amikor legutóbb a Gazsi egyik csínye után a teljes megyei rendőrséget és tűzoltóságot riasztották, akkor bizony eljárt a kezem. Nézzék itt a tenyeremen egy „A” alakú (Anikó) vágás, a legutolsó szarvletörés „emléke”. De jobb, ha én adom a pofont, mintha az élet adná… A Jobbiknak is megígértem, lassan itt az ideje, hogy betartsam a szavam…


JR: - Az is olvastuk, - bár ezt a magunk részéről kizártnak tartjuk -, hogy vannak dolgok, amit nem tud befolyásolni…


OV: - Ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem szeretném, de valóban, ha belegondolok, a Nap és Hold járását, a szeleket csak nagy-nagy erőfeszítésekkel tudom befolyásolni. De nem éheztek meg? Van itthon néhány kilométer mangalica kolbász, én fűszereztem és töltöttem, ilyet még úgyse ettek, kóstolják meg! A jószágot meg Lőrinc nevelte…


JR: - Köszönjük, valóban fenséges, és hozzá a Lőrinc pékségéből ez a friss cipó… Borbás Marcsi se evett jobbat életében! Hanem, ha már így közel engedett bennünket magához a miniszterelnök úr, van még néhány tiszteletlen kérdésünk… Állítólag Ön konok ember hírében áll, és ezt kun vérének köszönheti. RH pozitív, vagy RH negatív?


OV: Bennünket, kunokat különleges anyagból gyúrtak és mindig pozitívak vagyunk, a negatív vércsoportot meghagyjuk gyurcsányistáknak!


JR: Azt is mondta a kedves felesége, hogy Ön nem tartja magát se különlegesnek, se tévedhetetlennek. Ez igaz?


OV: Már hogyne lenne igaz, ha a feleségem ezt mondta. De miután az állam én vagyok, nem nagyon engedhetem meg, hogy tévedjek. Na, jó, egy volt kollégiumi szobatársam esetében ez előfordult, de ennyit Julius Caesar és Napóleon is hibázott.


JR: Úgy tudjuk, hogy nem alszik négy óránál többet…


OV: Ez így igaz, de ez az éjszakákra vonatkozik. Este még meglocsolom a pályát, meg a napraforgótáblát, tudják a szotyi miatt… Reggel meg én keltem a kakast, meg Pintér tábornokot. De hál’istennek ott vannak a kormányülések, a frakciórendezvények és a Lázárral való tárgyalások, amikor pótolom az elmaradt órákat.


JR: De miniszterelnök úr, ha ennyi itthoni teendője van, mi lesz így az országgal?


OV: Erre leginkább egy székely viccel tudnék válaszolni.

A székely farag egy nyárfát az udvaron.
– Mi lesz abból édesapám? – kérdi a fia.
– Kocsirúd. – feleli az öreg.
Egy óra múlva megint arra megy a gyerek.
– Mi lesz abból édesapám?
– Fejszenyél.
Megint egy óra múlva:
– Mi lesz abból édesapám?
– Fogpiszkáló, ha el nem b@szom.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése