A Story magazin fantasztikus, Lévai Anikóval készített
mélyinterjúja után a Jereváni Rádió úgy gondolta, elkészíti az interjú másik
felét - Orbán Viktorral. Ahogy emberemlékezet óta Felcsúton mondják: hallgassuk
meg a lemez másik oldalát! Felhívtuk az elnök urat a mobilján, felvette, maga figyelmeztetett
bennünket, hogy a beszélgetést rögzítik. Elmondtuk, hogy mi is ezt szeretnénk,
interjút kérünk Tőle, természetes, otthoni környezetben. „Tudják, hogy csak a
Kossuth Rádiónak szoktam interjút adni, maguk meg biztos kérdezni is akarnak,
de eb ura fakó, várom holnap magukat Felcsúton!”
Amikor a
szíves meghívásra megérkeztünk Felcsútra, maga a háziúr fogadott bennünket. A
szélesre tárt stadionkapun (Puskás Stadion) beléptünk, megcsapta orrunkat a
frissen nyírt fű illata. Orbán Viktor éppen a tizenhatos környékén tartott a
fűnyírással, elnézést kért, hogy gumicsizmában, mackónadrágban fogad bennünket
és barátságosan nyújtotta izmos alkarját egy kézfogásra, nem akart a munkától
kérges és földes tenyerével kezünkbe csapni.
- - Isten hozta a Jereváni Rádiót szerény
hajlékomban! El nem tudják képzelni, hogy itt hogy nő a fű! Utol kell érnem az
angolokat, akik ugyebár 400 éve nyírják… Lőrinc (Mészáros), kísérd már be
hozzám az urakat, amíg én feltekerem a zsinórját ennek a masinának!
Nem vagyunk
ingatlanszakemberek, de a szerény, alig 5-600 négyzetméteres, földszintes, azeri
stílusban épített tájház harmonikusan illeszkedik a bukolikus környezetbe. Lőrincz
a szögről leakasztja a kapukulcsot és jelzi, ő megy előre, beüti a kódot,
mielőtt derékmagasságban lőnének a bajszos kertészek a bokrok aljából.
Még körül se
néztünk, érkezik a házigazda: „Üljenek már le, ezek a székek a csíki havasok
fenyőiből készültek. Székely Áron, kedves barátom ajándéka. Nem azért mondom,
de maguknak eldicsekedhetek vele, hogy az egyik széklábat magam faragtam. No, még
egyszer Isten hozta magukat, igyunk egy csosza pálinkát a nagy találkozás
örömére! Isten, Isten! Na, még egyet, aztán azt ismerik, hogy >Megjöttek a
fehérvéri huszárok<? Csapjunk a lovak közé, nálunk így mondják, miben
állhatok az urak rendelkezésére?”
Jereváni Rádió (JR): - Miniszterelnök úr! Kedves
felesége, Anikó azt állította, a Story magazinnak, hogy azt se tudja, hol van a
porszívó! Mi az igazság?
Orbán Viktor (OV): - Hát, tudják, én még sohase
hazudtam életemben, de attól függ melyik porszívó? Van 4-5 a háznál, ebből
kettőről-háromról biztos nem tudom, hogy hol van. Tudják, a nagy dolgokban
mindig igaza van az asszonynak (kacsintás, kis biccentés), meg hát kis
dolgokban, mint az ország sorsa nekem is. Amúgy meg konzervatív ember lévén, a
porolóban jobban bízom…
JR: - Azt is mondta Anikó asszony, hogy néha
elérzékenyül, könny szökik a szemébe…
OV: - A nóta is azt mondja „ott fogsz te sírni, ahol
senki se lát”, de ezek szerint egy jó feleség észreveszi, ha az urának
elhomályosodik a tekintete. Ez leginkább
flekkensütéskor szokott előfordulni, és legutóbb a keszthelyi öbölben történt
ez meg velem… Ahogy végignéztem a tájon, elszorult a szívem, hogy Istenem, ez
mind a miénk! Pontosabban Ráhelé és vő uramé, de hát az ember úgy meg tudja
szeretni a gyerekei munkájának gyümölcsét, mintha a sajátja lenne… De ha már
itt tartunk tegnap is meghatódtam, amikor Ronaldó bejelentkezett, hogy szívesen
játszana a Puskás Akadémia csapatában. Ez azért mégis csak mutatja, hogy nem
volt hiába ez a rengeteg munka, vér, veríték…
JR: - Cristiano Ronaldo a Reálból?
OV: Hát még nem teljesen, hanem egy Ronaldó nevű kiskölök
Alcsútról. De olyan tehetség, amilyet a világ még nem látott! Mi világklasszist
faragunk belőle az keleti piacra!
JR: - Úgy mondta Anikó asszony, hogy fiának, Gáspárnak,
néha le kell törni a szarvát…
OV: - Fiatalság, bolondság… Megértő vagyok, én se voltam
valami jó gyerek, és kaptam elég sallert meg kokit az apámtól. Amikor legutóbb
a Gazsi egyik csínye után a teljes megyei rendőrséget és tűzoltóságot
riasztották, akkor bizony eljárt a kezem. Nézzék itt a tenyeremen egy „A” alakú
(Anikó) vágás, a legutolsó szarvletörés „emléke”. De jobb, ha én adom a pofont,
mintha az élet adná… A Jobbiknak is megígértem, lassan itt az ideje, hogy
betartsam a szavam…
JR: - Az is olvastuk, - bár ezt a magunk részéről
kizártnak tartjuk -, hogy vannak dolgok, amit nem tud befolyásolni…
OV: - Ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem szeretném,
de valóban, ha belegondolok, a Nap és Hold járását, a szeleket csak nagy-nagy
erőfeszítésekkel tudom befolyásolni. De nem éheztek meg? Van itthon néhány
kilométer mangalica kolbász, én fűszereztem és töltöttem, ilyet még úgyse
ettek, kóstolják meg! A jószágot meg Lőrinc nevelte…
JR: - Köszönjük, valóban fenséges, és hozzá a Lőrinc
pékségéből ez a friss cipó… Borbás Marcsi se evett jobbat életében! Hanem, ha
már így közel engedett bennünket magához a miniszterelnök úr, van még néhány
tiszteletlen kérdésünk… Állítólag Ön konok ember hírében áll, és ezt kun
vérének köszönheti. RH pozitív, vagy RH negatív?
OV: Bennünket, kunokat különleges anyagból gyúrtak és
mindig pozitívak vagyunk, a negatív vércsoportot meghagyjuk gyurcsányistáknak!
JR: Azt is mondta a kedves felesége, hogy Ön nem tartja
magát se különlegesnek, se tévedhetetlennek. Ez igaz?
OV: Már hogyne lenne igaz, ha a feleségem ezt mondta. De
miután az állam én vagyok, nem nagyon engedhetem meg, hogy tévedjek. Na, jó,
egy volt kollégiumi szobatársam esetében ez előfordult, de ennyit Julius Caesar
és Napóleon is hibázott.
JR: Úgy tudjuk, hogy nem alszik négy óránál többet…
OV: Ez így igaz, de ez az éjszakákra vonatkozik. Este
még meglocsolom a pályát, meg a napraforgótáblát, tudják a szotyi miatt… Reggel
meg én keltem a kakast, meg Pintér tábornokot. De hál’istennek ott vannak a
kormányülések, a frakciórendezvények és a Lázárral való tárgyalások, amikor pótolom
az elmaradt órákat.
JR: De miniszterelnök úr, ha ennyi itthoni teendője van,
mi lesz így az országgal?
OV: Erre leginkább egy székely viccel tudnék válaszolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése