Fasizmus? Fasiszta? Fasisztoid?
Közéleti szereplő kikéri magának, felháborodik és mindjárt
el is borul az agya. Röplabdázunk a súlyos kifejezésekkel, egyre erősebbek az
adogatások. Nos akkor a gondolkodni való:
Roger Griffin oxfordi fasizmus-kutató meghatározása szerint a fasizmus olyan
politikai ideológia, amelynek fő elemei a nemzeti újjászületés mítosza, a
populista ultra-nacionalizmus és a dekadencia mítosza.
Emilio Gentile a fasizmus 10 fontos alkotórészét
különbözteti meg:
- 1) Különböző rétegekből származó tagságú tömegmozgalom, amelynek azonban mind a vezetésében, mind a tagságában dominálnak a középosztályból származó tagok, akik általában frissen kapcsolódtak be a politikai tevékenységbe; szervezett párt-milícia, amely identitását nem társadalmi helyzetére, hanem a bajtársiasságra alapozza, és a társadalom újjáteremtésére irányuló elhivatottságot érez; harcban állónak tekinti magát politikai ellenfeleivel szemben a politikai hatalom teljességének megragadásáért, a terror eszközeit is felhasználva, hogy egy új rendszert hozzon létre, amely felszámolja a parlamenti demokráciát.
- 2) Ideológiája „anti-ideológia”, pragmatikus, magát materializmus-ellenesnek, individualizmus-ellenesnek, antiliberálisnak, antidemokratikusnak, antimarxistának deklarálja, tendenciájában populista és antikapitalista; inkább érzelmileg, mint elméletileg fejezi ki magát, új politikai stílust hoz létre mítoszokkal, rítusokkal, jelképekkel, mintegy világi vallás formájában, amelynek célja a tömegek akkulturációja, szocializációja, hitének integrálása egy „új embertípus” létrehozása érdekében.
- 3) Miszticizmuson alapuló kultúra, az élet értelmének tragikus és aktivista felfogása, a hatalom akarásának manifesztációja, a történelmet alkotó ifjúság mítosza, a politika, mint életmodell és közösségi aktivitás végletes militarizációja.
- 4) A politika elsődlegességének totalitárius felfogása, a nemzetnek, mint az egyének és tömegek misztikus, erkölcsi fúziójának a felfogása, az ezen a közösségen kívül álló emberek elleni személyeknek, mint a rezsim ellenségeinek, vagy alsóbbrendű fajokként való meghatározása, diszkriminációja és üldözése.
- 5) A nemzeti közösség iránti önkéntes, fegyelmezett és totális odaadás polgári etikája, férfiasság, bajtársiasság és harci szellem.
- 6) Egyetlen állampárt, amelynek feladata a nemzet fegyveres védelme, a vezető káderek kiválasztása, a tömegek állandó érzelmi mozgósítása.
- 7) Az ellenzéki fellépések, eltérő törekvések feltárására és akár szervezett terrorral történő felszámolására létrehozott rendőri apparátus.
- 8) Felülről kinevezett személyekből álló politikai hierarchia, amelyet egyszemélyi vezető koronáz meg, akinek a személyét szent karizma övezi, aki végső soron a párt és a rezsim minden tevékenységét irányítja és koordinálja.
- 9) A gazdaság korporatív elvek mentén történő megszervezése, a szakszervezeti tevékenység elnyomása, az állami beavatkozás fokozatos kiszélesítése annak érdekében, hogy a gazdaság „produktív ágazatai” a technokrácia és a szolidaritás elvei alapján működjenek együtt az rezsim ellenőrzése alatt, a rezsim hatalmi céljainak elérése érdekében, de megőrizve a magántulajdont és az osztálykülönbségeket.
- 10) A nemzeti hatalom nagyságának mítosza által inspirált külpolitika,
Stanley Paine a
fasizmus jellemzőit a következő három csoportra osztja: ideológia és célok,
tagadások, stílus és szervezet.
A. Ideológia és célok:
Idealista és
voluntarista filozófia, kísérlet egy modern, önálló, szekuláris kultúra
megteremtésére.
Új típusú
nacionalista tekintélyuralmi állam megteremtése
Erőteljesen
szabályozott, integrált nemzeti gazdasági struktúra megteremtése, nemzeti
korporatista nemzeti szocialista vagy nemzeti szindikalista néven.
Az erőszak és
a háború dicsőítése, hajlandóság az alkalmazásukra.
Expanziós
törekvések, birodalmi célok, a nemzet külkapcsolatainak alapvető átalakítása
B. A fasiszta tagadások:
Antiliberalizmus
Antikommunizmus
Antikonzervativizmus (azzal, hogy a fasiszta csoportok hajlandóságot
mutatnak időleges szövetségek kötésére, elsősorban jobboldali szervezetekkel).
C. Stílus és szervezet:
Törekvés a
tömegek mozgósítása, a politikai viszonyok és stílus militarizálása, törekvés
egy tömeges, felfegyverzett párt-milícia létrehozására.
A gyűlések,
jelképek, politikai liturgia külső képének erőteljes hangsúlyozása, érzelmi és
misztikus szempontok előtérbe helyezése.
A férfiasság,
a férfiuralom kiemelése, a társadalom erősen organikus szemlélete mellett.
Az ifjúság
dicsőítése, a generációk közötti konfliktusok hangsúlyozása, legalábbis a
mozgalom kezdeti szakaszában.
A
tekintélyuralmi, karizmatikus, egyszemélyi vezetés hangsúlyozása, függetlenül
attól, hogy az adott vezető miképpen került hatalomra.
A fasiszta országok gazdaságának egyik alapvető jellemzője a
dirigizmus, azaz egy olyan gazdasági rendszer, amelyben az állam igen
erős irányító szerepet játszik és lényegében a felügyelete alá vonja a
termelést és az erőforrások elosztását. Általánosságban véve a fasiszta
országok gazdasága, kivéve egyes államosított iparágakat, a magántulajdonon
alapult és kapitalista vonásokat mutatott, de még a magántulajdonú vállalatok
is nagymértékben függtek az államtól.
A fasizmus eszme alapját lényegében a szociáldarwinizmus adta,
vagyis az emberi csoportok, nemzetek vagy eszmék közötti versengés, az erősek
támogatása és a gyengék kiszelektálása. A gazdaságpolitika terén ez úgy
csapódott le, hogy a sikeres, a kormányzattal jó viszonyt ápoló üzletembereket
támogatták, míg a munkásosztályt és képviselőit (szakszervezetek) elnyomták.”
( Forrás: Wikipédia)
A fentiekből következően erős kérdéseket lehet
megfogalmazni. És nem kell zsigeri indulat ahhoz, hogy erős válaszokat adjunk a
kérdéseinkre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése