NYÚLKETREC

Mi a baj? Minden nap kapunk répát meg vizet. Időnként eljön a Gazda, és büszkén elmondja, hogy a „nyúlketrec a nyulaké”, valamint, hogy a nyúlketrec az ősi nyúlvallás ketrece, és „nem akarjuk, hogy a világméretű népmozgás megváltoztassa” (migráns tarka vagy kockásfülű nyulak, mezei nyulak, stb.). Ilyenkor abba kell hagyni a rágcsálást és átszellemülten, hátracsapott füllel csodálni illik a Gazdát. Azt is morogja a Gazda, hogy nem azért küzdöttük át magunkat a Nagy Erdei Háborún, az átkos sas- és medveuralmon, erdő-irtáson, nagy szárazságon, hogy most idegen metszőfogúak rágják szét a gyökereinket. Nincs igaza?

És milyen szépen mondta, hogy a bundánk alatt szív is van, igazi nyúlszív, nem csak ugróizom! Felkészített minket, aranybarna házinyulakat arra is, hogy jönnek majd a ketrechez elkeseredett pockok, ürgék, őzek, akik agresszívek lehetnek, de nekünk meg kell védeni „a kultúránkat, az életformánkat”.

Mi házinyulak bátor tintanyulak vagyunk, és „rendben, békében, biztonságban akarunk élni, nem akarunk káoszt”, csak egy kicsit több házi répát, házi salátatorzsát, házi karalábét.

Volt persze, amikor szaladgálhattunk a Nagy Virágos Kertben, igaz, kutya, macska, sőt kakasveszély közepette, és szerencsére nem történt bajunk. Ez a helyzet, hála a Gazdának, akinek messzelátója van és így messzire lát, megváltozott. Most, hogy minden oldalról háló, meg rács vesz körül bennünket, most biztonságban vagyunk! Vannak persze itt a ketrecen belül is idegenszívű nyulak, akiknek semmi se jó, és mindenféle történeteket mesélnek a szabadon futkározó Észak-amerikai törpenyúlról, floridai üregi nyúlról, sarki nyúlról, havasi nyúlról, és hogy egy csomó dolgot tanulhatnánk tőlük. Sőt szamizdatban terjesztenek valami „Legenda a nyúlpaprikásról” szóló könyvecskét, de ez zagyva makogás: mi tudjuk, mi jó nekünk, és a Házinyulak Együttműködési Rendszere olyan keret, ami biztos váza a ketrecünknek.

Gazda elmondta, hogy a világ tele van szörnyű veszélyekkel, valójában mindenki az ellenségünk, de ő megvéd bennünket. A több répáról nem beszélt, de lehet, hogy csak nem figyeltünk eléggé.

Töretlenül bízunk Benne és abban, hogy minden úgy is lesz, csak most már jó lenne, ha kiszellőztetne valaki és azt a sok apró golyót, amivel részint intenzív bélműködésünk, részben jogos félelmünk következtében vastagon teleraktuk a ketrecet – a Gazda szerint jobban teljesítünk -, valaki kialmozná! És akkor üdén, frissen így köszöntjük a Gazdát: Szebb jövőt!