Nem nagy dolog, éppen csak egy ember, vagy egy család élete
múlik a „válogatáson”. Te szír vagy, te jöhetsz, te meg afgán, egyiptomi – te
nem. Aki „onnan” jön az jobbra áll, aki meg „amonnan” az balra. A legújabb kori
emberválogatás csak látszólag humánusabb a történelemben már többször és több
helyen megtapasztaltaknál.
Most ugyan nem kell szétfeszíteni a szájat a fogak
épségének vizsgálatához, nem tapogatják végig gumikesztyűben az izomzatot, és
nem szempont a további „humán-kísérletekre” való alkalmasság sem. Nem az
Észak-Koreai, a „páciensekkel” mérgezett salátaleveleket etető kísérlet, nem a
szovjet börtönlaboratóriumok világa, nem a hírhedt Tuskagee-vizsgálat
(szifiliszben szenvedő afroamerikai férfiak vizsgálata), nem a 731-es egység
japán műveletei és nem Mengele brutális tettei alkotják a grand selection
módszertanát. Egyszerűen csak az éppen
aktuális jogszabályok mechanikus alkalmazása történik, vagyis amikor a
paragrafus felülírja az emberiességet, a szolidaritást, a segítségnyújtást.
Fentről indul a zavaros beszéd: Orbán, amikor felcsillan a baksis reménye, azt
mondja – például az Arab Bankok Szövetségének Budapesten tartott közgyűlésén -,
hogy „számunkra az iszlám világból érkezett emberek nem fenyegetést jelentenek,
hanem egy magas civilizáció képviselőiként üdvözöljük őket”. És csak néhány hét
telik el, amikor már más a hangszerelés: „Nem akarunk együtt élni nagy számú muszlim közösségekkel, már
ismerjük őket, itt voltak 150 évig.” Lázár
János önt egy kis szűz olajat a tűzre, mikor úgy véli, hogy a menekültek egyre
agresszívebbek, és megtagadják a menekülttáborok teljes ellátását, ezért aztán
teljesen életszerűen arra szólította fel a bevándorlókat, hogy regisztrálják
magukat, és tartsák be Magyarország törvényeit. Rogán frakcióvezető szerint
„Magyarországon nem indokolt a gazdasági menekültek beáramlása, az, hogy
Magyarország magyar akar maradni, teljesen normális felfogás.” Kósa Lajos
pedig azt állítja, hogy az összes beadott menekültkérelem 85 százalékát
nem tudják pozitívan elbírálni a hatóságok, mert nem politikai menekültekről
van szó. Csak élni szeretnének a családjukkal együtt – emberként, normálisan.
Ezért nem itt, hanem Németországban, Angliában, Svédországban.
A Fidesz vezetők nem
vacakolnak holmi moralitással, vannak szabályok, azokat pedig úgy kell
betartani, ahogy ők értelmezik. Vagy, ha ez sem elég, hozunk új szabályokat,
lesz itt rend! Van. Látjuk.
Nincs ember, egyén,
személyiség, csak rosszarcú migránsok vannak. Bevándorlók tömegei, menekült
oszlopok. Nem olvastak soha Ancselt, honnan tudnák, hogy „Minden szeretet
fölkelés. Minden falak és minden határok és minden végességek ellen. Szelíd, de
leverhetetlen fölkelés.” Sőt azt se tudják, pedig ezt nem is tudni, csak érezni
kell, hogy „Azért a bánkódó ember vállát átkarolni érdemes – föltéve, hogy
magától mozdul a kar.”
A jól megérdemelt
szabadsága után hiperaktív üzemmódba kapcsolt kormányfő, - mintha nem is ő
hagyta volna jóvá a gyalázatos idegengyűlölő plakátkampányt (t.i.: „Ha
Magyarországra jössz, nem veheted el magyarok munkáját!”) -, kijelenti, hogy a
menekültkérdés a németek ügye, „senki nem akar Magyarországon maradni,
sem Szlovákiában, sem Lengyelországban, sem Észtországban. Mindannyian
Németországba kívánnak menni. A mi munkánk csak az, hogy regisztráljuk
őket". Hogy is van ez? Ha csak ez a
dolgunk (amúgy végezhetnénk egy kicsit tempósabban), akkor mi értelme a
válogatásnak? Egy és negyedmillárd forintért felhergeljük a magyarokat
(plakátkampány + nemzeti konzultáció), majd szembeköpjük mindazokat, akinek még
nyitva van a szeme. Ügyes.
A válogatás mai csúcstechnológiája - hungarikum.
Kiválogatandó mindenekelőtt a „mi”, és az „azok”. Kiválogatandó, ki a magyar,
és ki nem az. Kiválogatandó ki jogosult mutyira és ki nem? Ki a mi kutyánk
kölyke és így gazdagodhat pofátlanul máról holnapra,és kik szorulnak segélyre,
közmunkára. Ki kaphat, „pályázhat”, és ki nem. Kinek szórnak még a maradékból
és ki az, akinek kívül tágasabb. Ki játszhat és ki az, aki csak nézheti a pálya
szélről, amit meccsnek neveznek. Akié a labda, az választ csapatot. Akkor is,
ha a tehetségesebbek kimaradnak. Ők a bírók, és az eredményt is ők hirdetik ki.
Neked más a kultúrád, mások az értékeid, mást gondolsz és mást szeretnél
kezdeni az életeddel – neked coki. Világos? És a többségnek, úgy tűnik világos.
Fegyverletétel. Vagy önfeladás, közöny, beletörődés, kibekkelés.
Nem a fogakat nézik, nem az izmokat tapogatják, nem folynak
ikerkísérletek. De már tudva és akarva szétvágták és bekábították az országot.
Tudva és akarva beláthatatlan időre elvágták a béketeremtés, az együttműködés
lehetőségét, a még be nem fogottakkal. Megszoksz vagy megszöksz.
A menekülteket elég volt egyszer becsapni és Graz helyett
Bicskére szállítani őket. Megértették és azóta nem kérnek az átverők vizéből és
kenyeréből. Az élet reményéhez, ha nem oda születtél - szírnek kell lenned.
És mi, azok, akik már egyre inkább menekültnek érezhetjük
magunkat saját országunkban, mi, a másik oszlopba állítottak, mi mikor értjük
meg, hogy egy történelmi dráma kulisszái mögött mi történik velünk?
 |
| Regisztráció. www.origo.hu |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése