2015. október 26., hétfő

KONZULTÁLJUNK EURÓPÁVAL!







Rosszkedvünk ősze az ünnepre sem szolgált meglepetéssel. Egyszerűbben: október 23-a lyukas lett, mint szimbóluma, a lyukas zászló. Kivágták belőle az összetartozást, a közösségi élményt, a meghittséget. Elvették az ünnep lelkét, belső tartalmát, mert hát abban alighanem egyetérthetünk, hogy nem a dobpergés, a zászlófelvonás és mindezek elképesztően unalmas köztelevíziós közvetítése jelenti az ünnepet. És nem az a baj, hogy sokféle az ünnep, mert sokféle volt 1956 is. Éppen, hogy a forradalom közös vonásait hiányolom az ünneplésből, azt, amit olyan pontosan fogalmazott meg Göncz Árpád 1996-ban: „Ahányan átéltük, annyi forradalom létezik, mégis közös lobogás jellemezte s mindannyiunknak átmelegszik a szíve, ha visszagondolunk azokra a nemes napokra.”

Se Magyarország elnöke, se miniszterelnöke - nemzetközi kötelezettségeik miatt - nem tudtak részt venni az idei ünnepi eseményeken.  Nem vitatom a köztársasági elnök diplomáciatörténeti jelentőségű útjának halaszthatatlanságát, aki előbb a bajor főváros műszaki egyetemén elektromobilitási kutatásokról, fejlesztésekről tájékozódott, majd este a müncheni főkonzulátus rendezvényén mondott ünnepi beszédet. Másnap megkoszorúzta a bajor fővárosban működő Magyar Katolikus Misszió 1956-os emléktábláját, és felkereste a Ludwig Maximilians Universität (LMU) finnugor intézetét, sőt a zsúfolt programba még egy telesen elektromos meghajtású BMW i3 személygépkocsi megtekintése is belefért. Természetesen a kétnapos látogatás legfontosabb programja a Horst Seehofer bajor miniszterelnökkel való találkozás volt. A kölcsönös „sohanemfelejtjükel”- protokoll után (mi a honfitársainknak nyújtott 56-os segítségnyújtást, a bajorok a határnyitást nem felejtik el soha), a lényeg a „migráció problémájáról és hosszú távú kihatásairól” tartott megbeszélés volt. Azt magyarázni sem kell, hogy a nézetek összhangjának megerősítése magas szintű parolázást igényelt.
 A miniszterelnök Madridban az Európai Néppárt tisztújításán, majd Brüsszelben a rendkívüli EU-csúcson vett részt. Kövér házelnök még Benkő Tibor vezérezredes, vezérkari főnök társaságában is magányosnak tűnt a Parlament előtt a nemzeti lobogó felvonásakor. Se az Alaptörvénybíróság (leánykori nevén Alkotmánybíróság) elnöke, se a Kúria elnöke, se a legfőbb ügyész nem örvendeztette meg szórakoztató társaságával az országgyűlés elnökét.

Hanem a helytartók kitettek magukért, mindenki ugyanabból a kottából énekelt, kísértetien hasonló szöveget!  Tudjuk, van kommunikációs jelentősége a „papagáj-kommandónak”, de az ünnep tisztelete ennél azért egy kicsit több igényességet követelt volna a szónokoktól. L. Simon államtitkár: „Hasonlóan 1956-hoz, Magyarország határai mellett ma is Európát és annak kultúráját védelmezzük.” Kósa frakcióvezető: „1956-ban a magyarok nem haboztak megvédeni az országukat, úgy ma mi sem habozhatunk: meg kell védenünk Magyarországot, Európát és az európai értékeket.” Varga nemzetgazdasági miniszter: „A magyarok válasza ma is az, ami 1956-ban volt: Magyarország megvédi magát, a határait és a szabadságát…” Folytathatnám, de minek. Ha egy József Attila-díjas valamikori költőtől is ennyire futja, akkor a baj nagyobb, mint gondolnánk. A kormányzati ukáz szerint a „migráns áradatot” és a magyarok 56-os menekülését szigorúan tilos összemosni, ugyanakkor „a magyarok mai kihívásokra adott válaszában” már az aktuális politikai szándék könnyen vegyíthető a történelmi dicsőséggel.  Na, most ha már lúd (bornírtság), akkor legyen kövér: ne elégedjünk meg azzal, hogy ezek a párhuzamosok a végtelenben találkoznak, hanem a propagandaminiszter javasolhatná, hogy a jövő évi nemzeti történelemkönyvekben ezek a megállapítások már axiómaként szerepeljenek! A történész-akadémikusok úgyis Vona nemzetvezető-aspiráns ünnepi gondolataival lesznek elfoglalva, miszerint „az 1956-os forradalom szabadságharcosai a Horthy-rendszer hazaszeretetéből vették az erőt reménytelen harcvállalásukhoz. 


Itt tartunk most, és az ellenzéki tömörülések bágyadt ünneplését csak azért nem elemzem, mert nyilván saját reakcióidejüket tesztelik Gyurcsány Ferenc október 22-i ajánlatára (Sokak Magyarországa). Most éppen 5 napnál tartanak, ami egy-egy komolyan veendő politikai alakzat esetében árulkodó intervallum.

Voltak azért üdítő megnyilvánulások is. Debrecen nagyerdei szónoka azt mondta, hogy „mai demokráciánk nem átmeneti, hanem 1956-ban gyökerezik”.  Vaskos Széna téri káromkodás helyett erre a füllentésre csak az „Orrmonológ” kezdősorát ajánlom: „Mondhatta volna szebben, kis lovag”. A nemzetgazdasági miniszter, Varga Mihály - igen jó ízléssel – az általuk kiürített Magyar Rádió Bródy Sándor utcai épülete előtt azt állította, hogy „az európai vezetőknek nincs felhatalmazásuk az európaiaktól arra, amit ma tesznek”. Lépjünk át nagyvonalúan annak a minősítésén, hogy miféle dolog az unió lélegeztető gépén vegetáló magyar gazdaság egyik prominens vezetőjének ilyesmit mondani, és halljuk meg azt is, amit Szijjártó miniszter a békéscsabai kolbásztöltő versenyen (hol máshol; jó ízlés 2.0) mondott. Hazafias, New York feliratú Nike felsőben, tehát szigorúan magánemberként az nyilatkozta a sajtónak, hogy „a magyar modell működik, az Európai Uniónak ezt kellene alapul vennie a konfliktus megoldásának keresésekor”. 


Hát akkor nincs más hátra, a magyarok megkérdezése után kérdezzük meg Európát, a rajtunk kívüli európaiakat! Legyen Európai Konzultáció! Kapjon minden európai polgári Orbán Viktortól egy Európai Konzultációs Levelet. Nem kell, hogy csak magyar nyelven íródjon, és javaslom azt is, hogy ne azzal a kérdezéstechnikával készüljön, amit itthon alkalmaztak a Nemzeti Konzultáció kérdései esetében. Európában ugyanis sok-sok évtizede elszoktak attól, hogy a válaszokat belefogalmazzák a kérdésbe, és nem igazán preferálják a „Mennyország vagy Pokol” típusú választási lehetőséget. Valami olyasmire gondolok például, hogy „Tisztel Európai Polgártársam! Akarja-e, hogy az Ön országának határain is felállítsuk a pengekerítéseket? Akarja-e, hogy országa egyharmada a szegénységi küszöb alatt éljen? Akarja-e, hogy magánpénztárakban összegyűjtött vagyona felett ne Ön, hanem az Európa Tanács döntsön? Szeretne-e olyan egészségügyi ellátást, ahol Ön viheti be a kórházba - néhány hónap várakozás után - a párnahuzatot és a gyógyszert? Szeretné-e ha a fiatalok, az orvosok, tanárok, mérnökök – kényszerből másutt boldoguljanak? Szeretné-e ha országában diktatúra épülne? Egyetért-e azzal, hogy maffiamódszerekkel egy oligarcha-csoport gazdagodjon az országában - az európai polgárok által megtermelt jövedelemből?”

Csapjunk bele bátran, nincs mitől tartanunk, „a magyar modell működik”!

Ábrahám Jakab: Európa elrablása
 Az írás megjelent a nol.hu oldalon, 2015. október 26-án.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése