 |
| foto:24.hu |
De nem ám egy esernyő, hanem sok-sok ezer. Nem Glogován, a kis
Veronika fölött az a kopottas-piros, ahogy a Mikszáth-kisregényben, hanem a
Kossuth téren, pedagógusok, egészségügyi dolgozók, közalkalmazottak, tűzoltók,
szülők fölött, a szivárvány minden színében. Alighanem Szent Péternek is elege
lehetett a döglött lovának nyergébe szorult Kedves Vezető ország-, élet-, és
hitrontó pöffeszkedéséből és odahívott – szívüket, eszüket, felelősségérzetüket
megérintve - a Nemzeti Nagycirkusz (korábban Parlament) elé régen látott hatalmas
tömeget. Hiába az eső, a szél, csak jöttek és jöttek az esernyős forradalom
önkéntesei a térre nyíló utcákból, hozták igazságérzetüket, elégedetlenségüket,
dühüket és utolsó reményüket. Ezúttal már nem lehetett a sokadik ócska orbáni
hazugsággal elterelni a figyelmet. „Lássuk be, nem életszerű, hogy egy szép
reggel Miskolcon Pilz Olivér felkel, rájön, hogy rendkívül elégedetlen és
elkezd levelet írni, tiltakozni.” – mondta a szokásos gőggel a Kedves Vezető,
és az udvartartás kényszeredetten vigyorgott az orbáni bölcsesség hallatán.
Lássuk be, ezúttal is tévedett a Kárpátok Géniusza 2.0, mert tízezernyi Pilz
Olivér, és tízezernyi Olga és Kata és Márti néni jött el. Otthon hagyták a fortélyos
félelmüket, a bénító közönyt. Nem vette el a kedvet a tiltakozástól a
realitásérzékből ezúttal is elégtelenre vizsgázó oktatásügyi államtitkár kábító
injekciója sem, aki a bábszínházi kerekasztal tárgyalásokra hivatkozva „okafogyottnak”
nevezte a tüntetést.
Szegvári Katalin, az ismert televíziós személyiség,
kulturális újságíró, alighogy befejeződött a demonstráció, azt posztolta a
facebookon, hogy „Büszke vagyok a pedagógusi diplomámra!” Majd még azt is,
hogy: „Esőben is lehetünk boldogok”, és hozzárakta a zseniális filmbetét
videóját: „Singin’ in the Rain”. Hány millió ember érezte ugyanezt, ha még csak
egy rövid időre is? Hány millió ember azonosult a szónokok sokszor esetlenül, feszülten,
de szívből és meggyőződésből elmondott mondataival?
Tegnap, még nem gondoltam volna, hogy ezt a korrupt,
szégyenteljes rendszert az eddig legcsöndesebbek, legfegyelmezettebbek,
leginkább szabálykövetők, a pedagógusok fogják - egyelőre lélekben - megrengetni.
Az esernyősök megértették hogy nincs tovább, és meggyőződtek arról is, hogy már
valóban nincs veszteni valójuk. Dilettáns (oktatás)politika fennhéjazás, cukor
és korbács az egyik oldalon, meggyötört napszámosok, tanulók, átvert szülők,
stadionba, kisvasútba, a gázszerelő óljaiba és a főkulturos gyáva és sumák
vállalkozásaiba betonozott jövő, a kleptokrácia féktelensége a másikon.
Viccelj csak a műtárgy kölcsönzésekkel Lézereslázár,
jópofáskodj csak Ingatlanosrogán, már a lelkekben győzött az esernyős
forradalom! A Kedves Vezető még nem hiszi, hogy megbukott, még odacsikorog
Pintérnek, a TEK-eseknek, hogy „…mi ez itt?” Segítünk: ez, Doktororbán, lassan
mondjuk, hogy az alabárdosok is értsék, ez csak és kizárólag Szent Péter
segítségével létrejövő - az átlagnál egy kicsit erősebb egyetértés abban, hogy
ELÉG VOLT! Önből, a hazug rendszeréből, a maffiaállamából, az agyafúrt és feje
tetejére állított orwelli világából.
Tudja, Doktororbán, mi volt a sok ezer színes esernyő alatt?
Jó hírünk van, az Ön utáni Magyarország!
Mert nem tízezrek, hanem - lélekben - milliók voltak ott a
paraplék alatt, hús vér emberek, akiket már nem lehet fenyegetni, nem lehet
tovább bugyuta dakota vagy székely viccekkel szórakoztatni. Ön megkapta a
teljes szabadságot: most már azt mond, amit akar, annak, akinek
akarja és oda, ahova akarja!
Nem, nem tévesztettünk arányt és léptéket: tudjuk, még sok
lopott cucc lefolyik a Dunán, még sokakat szedál a Vezír nemzeti pávatánca, még
sokan nem akarják elhinni, hogy hat éve az élet minden szegmensében átverték
őket. Tudható: az előbb-utóbb bekövetkező ítéletektől való félelem elborítja a hatalmasok agyát és bevetnek majd minden mocskos eszközt hatalmuk megtartása érdekében. Nehéz rádöbbenni és beismerni, hogy nem O-t a legnehezebb legyőzni,
hanem saját magunkat. A hatalom cinizmusa és pofátlansága elérte a kritikus
tömeget, nem, persze hogy nem csak a Kossuth téren. De ez a nagyvad és rettegő
követői még sok mindenre képesek. Pontosabban írom: mindenre képesek. (Nagyvad: sok
évvel ezelőtt Lengyel László tigrisként jellemezte Orbánt, de hál’ Istennek kínai
barátainktól megtanultuk, hogy a tigrist először fejben kell legyőzni.) És még valami, amit nem szabad lebecsülni: a köztévén Borbás Marcsi bikatökét kóstol ("hát ez isteni!), ez egy picit nézettebb, mint a pedagógus tüntetés...
Nem tudom, készítettek-e Orbándoktornak felvételeket az
esernyők alatti emberekről: a nélkülöző és megalázott emberek mosolyogtak, mert Szent
Péter sms-t küldött: „Csak így tovább és eláll az eső, ki fog sütni a Nap! Jó
hír, hogy Orbándoktor megtanulta Pilz Olivér nevét. Szent Péter". Pilz Olivér visszaszólt a
kegyelmes úrnak: „Mögöttem csak egyvalami áll: a tábla az iskolában.”
Erre a táblára Pilz Olivér egyik, tanárára joggal büszke tanítványa,
egy, a tábla felső szélére rejtett, szupertitkos tartalék krétával elkezdte
felírni a szokásos diák-szójáték módosított változatát:
Ó
IÓ
CIÓ
ÁCIÓ
RÁCIÓ
Csak nehogy valaki letörölje a táblát! Mert akkor a sok ezer
esernyő - ahogy nem is olyan régen a sok ezer mobiltelefon - szép lassan, színesen kavarogva, egyre távolodva felszáll, majd Szent Péter
magasságában eltűnik a szemünk elől.
 |
| Pilz Olivér; foto: 24.hu, Neményi Márton |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése