forrás: cowbird.com |
Rizsporos-parókás hódolattal és földig hajló széles
gesztussal üdvözlöm Marsi Anikót és a TV2 vezetését, Vajnástul, Gerkens
vezérigazgatóstul, nem is említve a többi jellembajnokot: valóban sokat
segítenek, hogy elfogult „sorosozásukkal” hiteltelenítsék az amúgy is
mélyrepülésre váltott kormányzati propagandát.
Azért idézem Mozart kedves, tavasz-váró dalának (Sehnsucht
nach dem Frühling) egyik sorát, mert a TV2 valóban ohontja ihilla-tát, - így
énekeltük valamikor az énekkarban. Egyszerűbben: büdös a sajt, kilóg a lóláb,
kibújt a szög a zsákból, bár szinonimákkal ritkán bajlódik a magyar
légszennyezés jelentős médiaközpontja.
A
valósággal eddig sem volt köszönő viszonyban a csatorna, gondoljunk csak a
valódi tényközlés helyett a havária-híreket csúcsrajárató, vérben, fájdalomban
és alsógatyában turkáló hírblokkokra (a valamikor szakembernek induló Pachmann
hírolvasó szánalmas interpretálásában), de erre legyintés volt a válasz, meg
zavaros magyarázat egy
marketing-reklámfelület-nézettség Bermuda-háromszögről, ahol eltűnik a valóság
és virtuális izgalmi teret kreálnak mások szerencsétlenségéből és kínjaiból. A
„van lejjebb” ökölszabály bizonyítéka, hogy leszerződtek a kormányzati
hazugsággyár leányvállalatának, messziről bűzlik a hatalom hónaljszaga. Akkor,
amikor. Amikor már nyilvánvaló a hitelvesztés, amikor már lélekben fülön csípte
az ország többsége az összes vigyorgó baracktolvajt. Úgy viselkedik a TV2, mint
azok az éles eszű kortársak, akik 89 szeptemberében léptek be az MSZMP-be. „Parancsra teszik” – szól a felmentő
magyarázat. Pontosítsunk: parancsra, sok közpénzért, hiszen tudjuk,
Magyarországon nem a piac, még csak nem is a mindenható nézettség, hanem a
fortélyos félelem irányította redisztribúció helyezi el a reklámokat. Tessék csak
megnézni, hogy a kormányzati befolyás alatt álló vagy újraállamosított cégek
hogyan ontják az alig olvasott, alig nézett/hallgatott médiumokba a közpénzt,
mindannyiunk adóforintjait. Ez a kormányzati médiavilág „kisvasútja”, „várba
költözése”, frissen betonozott útja a József Attila díjas költő borházához.
Mérték- és arány-tévesztett tombolás, a kétségbeesés üzenete,
zavarodott kapkodás – a végjáték árulkodó jelei.
Köszönjük TV2, kitartás, a vélemény szabad! Daloljunk:
„…és ohontja
ihilla-tát,
Mily vágyva
szívom ro-ho-ho-la ott jáhárva réhéten át.”
dominicanajournal.org |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése