Jobb lett volna, ha már
a karácsonyfa alá kerül az ajándék, de így is együtt dobban a nemzete
szíve a Kedves Vezető szívével, aki szerint: „Engedélyt
kaptunk, ha úgy tetszik, a legmagasabb világi helyről, miszerint nekünk is
szabad magunkat az első helyre tenni. Nagy dolog ez, nagy szabadság, nagy
ajándék.”
„Maga Orbán Viktor miniszterelnök
hívta fel a figyelmet a Lámfalussy-konferencián tegnap Donald Trump frissen
beiktatott amerikai elnök szavaira” – írja a magát konzervatívnak nevező
pártlap online változata, és gondolom a „maga”, vagyis hát a „Maga” szófordulat
karon ragadja az olvasót. Jó régen olvastunk már ilyet, a gondosan ápolt
szervilizmus szép hajtása a fenti idézet. („A gyávaságot nem szeretem, de
értem. A szervilizmust, vagyis a preventív gyávaságot, azt már megérteni
sem vagyok hajlandó.” – Ancsel Éva)
„Magas homlok, messze néző szem”
alól hangzott el a bevezetőben említett veretes gondolat. Beszédét nyitó
önvallomásában Orbán azt mondta, hogy sokat gondolkodott, hogy elfogadja-e a
meghívást a konferenciára, hiszen az új világpolitikai események „árnyékában”
(!) az erős politikai beszéd „kibillentheti
a konferenciát a megszokott békés menetéből”. Sokat, gondolkodott, de nem
eleget. Nos, bár tudjuk, hogy az erősen szűrt résztvevői kör emelte a konferencia
fényét, de rutinos versenyzőkről lévén szó – évi 50-60 konferencia megedzi az
embert -, hozzászoktak a politikusok szövegeihez. Része ez az ilyen konferencia-protokollnak, rezzenéstelen
arccal fogadják a tudós résztvevők a döntéshozó(k) vastag csokorba kötött
zöldségeit. (Az „ilyen” megjegyzés a
résztvevői castingra vonatkozik.) Még Tien Kuo-li, a Bank of China Ltd.
elnöke is – szempontjából teljesen érthetően – egy erős marketing fókuszú
felszólalásban a Kelet-Ázsiát a Közel-Kelettel, Afrikával és Európával
összekötni kívánó, úgynevezett Egy
övezet, egy út kezdeményezés előnyeiről és eddigi eredményeiről beszélt, és
nem mulasztotta el megemlíteni a magyar kormány „nagyszerű jövőképét” és a két
ország elképzeléseinek illeszkedését. (Taps.) Magától Matolcsy Györgytől tudjuk, hogy „az új selyemúton fogjuk
megduplázni a magyar GDP-t. (Lásd még: „vas és acél országa”, „gumipitypang a
jövő”, továbbá a klasszikus vicc poénja: Elefánt és egér a hídon, „Hallod hogy
dübörgünk?” – kérdezi az egér.)
Ámde, itt a tárgyunk az, hogy
mire használ egy magyar miniszterelnök az euró egyik atyjáról, az Európai
Monetáris Unió tervének kidolgozójáról elnevezett konferenciát, és hogyan
interpretálja ezt kedvenc médiuma.
A Kedves Vezető a konferencia
pulpitusán előkapta Trump elnöktől kölcsönkért coltot és meghitt szokása
szerint négyet belelőtt az Európai Unióba (növekedési válság, demográfiai
válság, közbiztonsági válság, külpolitikai válság). A válságok oka szerinte az,
hogy Brüsszel „egy utópia rabja lett”, amit úgy hívnak, a nemzetek feletti
Európa. (Átlibbennék a fészekbe piszkítás orbitális közhelyén, de citálnék egy európait:
„Ha az utópiák oázisai kipusztulnak, akkor a tanácstalanság és a banalitás
sivatagjai fognak elterpeszkedni.” – Jürgen Habermas).
Na, mármost, Lámfalussy, az
Európai Bölcsek Tanácsának volt elnöke, 2004-ben, Szarvas Istvánnak egy
interjúban a következőket mondta:
„Az egyértelmű, hogy több pénzt kell áldozni az innovációra.
Előadásomban azt próbáltam érzékeltetni, hogy a pénzeket nem szabad olyan
területekre csoportosítani, amelyeket az állam határoz meg. Mégpedig azért,
mert ha ezek nagy tervek, akkor ezekben nagy tévedések lehetnek, és ezek
meglehetősen költségesek. (…) Az amerikaiak módszere az, hogy a résztvevők, a
vállalatok mondják meg, hogy mit kell fejleszteni, és ne adminisztratív úton
menjen végbe az innováció. Nem arról van szó, hogy az állam ostobább, hanem az
állam egy, viszont a vállalatok sokan vannak, és jobban el tudják dönteni, hogy
mi a fontosabb. Ha adhatok néhány szerény tanácsot, akkor ezek a következők:
azt már korábban említettem, hogy több pénz szükséges. A lényeg nem abban van,
hogy miniszteri beosztású-e az innovációs tevékenység irányítója, hanem a
lényeg az, hogy a pénzt milyen formában adják, és mit csinálnak vele. Ha a
pénzt vállalatoknak adják, a legfontosabb az adókedvezmény, mert akkor kapják,
ha nyereséget érnek el, mert ez ösztönző. Abban az esetben, ha egyetemnek
juttatják, meg kell vizsgálni, hogy milyen a fejlesztési képességük, és hogy
mit csináltak eddig. Kell olyan értékítélet, amely nemcsak egy központi
politikai döntés!”
Ebből is idézhetett volna a
Fényes Tekintetű, de mivel ez szöges ellentétben áll a magyar kormány
gazdaságpolitikájával, helyette valamit morzsolt az innovációról („Magyarország
a régióban elég jó teljesítményt nyújt, de ez még mindig nem elegendő…”), oszt
jónapot!
Hanem, a Hűség Lapja, magyar idő
szerint azt írja a konferenciáról tudósító utolsó két mondatában: A kormány tettei mára azonban már nem
elegendők, a tervrajzok elkészültek, de a házat a kétkezi munkásoknak kell
felépíteniük. Magyarországot csak a vállalkozói szektor sikerei tehetik a
jövőben versenyképessé.” Magam részéről szűnni nem akaró ütemes tapssal, és
versidézettel („A ház azé, aki betetőzi”; Váci Mihály: Építs tetőt) köszönöm
meg az értékes tudósítást és kikerestem a MEK archívumából három érdekességet,
hogy miért pont ezeket, meg nem tudom mondani:
„Nem akarjuk ezzel a különböző újságokat mind egy kaptafára húzni, de a
helyzeten változtatni kell. Ha az egész magyar sajtóban egyszerre fog
megnyilvánulni ez a változás, akkor nem csökken a példányszám sem.” (Rákosi
Mátyás beszéde a Párt Akadémia-utcai székházában tartott sajtófogadáson
elmondott beszéde, 1948. március 23-án)
„Segíts magadon, az Isten is megsegít, - ez volt a jelszavunk és ennek
köszönhető, hogy nálunk egész más a helyzet, mint ezekben a nyugati
országokban. (Rákosi Mátyás beszéde a mezőhegyesi nagygyűlésen, 1948.
április 25-én)
Az Akadémia utca 17. egyik ablakában még ég a villany. Rákosi elvtárs
dolgozik ott. Senki nem ismeri nála jobban, hogy mit adott hazánknak ez a nap.
Ő tudja, hogy hány holdon szántottak ma a ceglédi traktorok, tudja, hogy mennyi
acélt adott Csepelen a martin, örül a számtan ötösnek, és tudja, hogy
teljesíteni fogják a fogadalmat a nógrádi bányászok, a pécsiek, a tataiak, a
borsodiak – valamennyien. És senki nála jobban.
(Szabad Nép,
1952. március 9.)
A Fehér Házban még/már - ég a
villany. Hamarosan a Budai Várban is égni fog.
Kis, fröccsöntött, aranyozott
fejjel a gomblyukakban, a Békemenet új harcra készül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése