CÉDULÁK

„Magyarország, néhány hasonlóan gondolkodó országgal, köztük Lengyelországgal közösen mindent megtesz annak érdekében, hogy az ENSZ globális migrációs csomagja ne válhasson semmifajta hivatkozási alappá a nemzetközi jogban -mondta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter szerdán New Yorkban, felszólalva az ENSZ-közgyűlés emberi jogi kérdésekkel foglalkozó ülésén.” (M1 híradó)

A tornában alapfokú, „A” elemnek számító sas-, esetleg turul-lengéssel lendüljünk át nagyvonalúan a külügyminiszter újabb szánalmas kurucos „kardozásán”, a „hallod, hogy dübörgünk” effektusú önteltségén. Akkor és ott  (New York, ENSZ-közgyűlés) e mondatok elhangzása után a professzionális diplomaták túlnyomó többsége rezzenéstelen arccal egy távoli pontra nézett, kisebb részük sms-üzeneteket böngészett…  Lendüljünk túl, és drága időnkből fordítsunk 2 percet a „Magyarország, néhány hasonlóan gondolkodó országgal, köztük Lengyelországgal közösen” felütésre.

 Egy magyar külügyminiszternek nem kell tudnia semmit sem a gondolkodásról, szociál- és személyiségpszichológiáról, sőt ezt határozottan tiltja a NER-es munkaköri leírás, elegendő két dologra figyelnie. Egyrészt legyen elegendő mennyiségű és minőségű zselé a kakastaréján, másrészt koncentráljon arra, hogy a zakózsebekbe elhelyezett törzsfőnöki migrációs bullshiteket viszonylag kevés nyelvtani hibával adja elő. (Az alapos felkészülés része, hogy megfelelő külügyminiszteri zsebekbe megfelelő típusú hadüzenetek kerüljenek: úgymint bal belső zakózseb – migráció; jobb belső zseb – ENSZ gyalázás, bal külső zakózseb – az Európai Unió szidalmazása, jobb külső zakózseb – keresztényüldözés… stb.)

Természetesen sem Magyarország sem Lengyelország nem tud gondolkodni, ebből adódóan a közös gondolkodás is sajnos, csak olyan ábránd, mint – még egy ideig - a közös magyar azeri határ. Gondolkodni a lengyel kormányfő és külügyminiszter valamint a magyar kormányfő és külügyminiszter képes, bár ez utóbbiak képességessége a nemzetközi politikában nem evidencia.

„Gondolkodásunk nyersanyagát korábbi élményeink képezik, így ezeket az élményeket tudatunknak állandó készenlétben kell tartania, mégpedig hozzáférhető információk, emlékek formájában. Önmagában való gondolkodás” nem létezik, mindig kell lennie valaminek, amire gondolunk.” (Hayes 1996:106)

Kognitív pszichológusok szerint, a gondolkodást a megismerő tevékenységek határozzák meg. A gondolkodás teszi lehetővé az ember számára a beszéd, a fogalmak elsajátítását; a szabályok megfogalmazását; a problémák megoldását és a következések levonását.

„A fogalmak elvonatkoztatása, szabályok alkalmazása és következtetések levonása, a probléma megoldásának felfedezése, egy érv értékelése, egy tétel igazolása, az általánosítás, dilemma feloldása egytől egyig olyan aktivitások, amelyeket gondolkodásnak nevezünk.” (Séra 2001:138)

Itt most eltekintünk a gondolkodás behaviorista és Gestalt megközelítésinek részletesebb vizsgálatától, részben mert nem tárgya dolgozatunknak, részben pedig túlterhelnénk vele a külügyminiszter amúgy csillogó elméjét.

Könnyű belátni, hogy amikor a személyiségpszichológia könyvtárnyi irodalommal körülírt fogalmát vezető diplomatánk a szociálpszichológia országos csoportmintájára igyekszik kiterjeszteni, akkor galaktikus ostobaságot árul el magáról, és megbocsáthatatlanul a magyarok vezérlő csillagáról is.

Kár, hogy ilyen messzire ment Péterünk a lószerszámért, mindezt itt helyben is elintézhette volna, ha a jobb nadrágzsebébe nyúlt volna, ahol ott lapult a bevásárló cédula:

• -          lengyel krumpli
• -          magyar paprika
• -    Törzsfőnöknek szotyi és fontos: áldott ünnepeket   kívánni!