Október utolsó napjaiban került fel a kormányzati portál dokumentumtárába az a törvénytervezet, amely húsz év után megváltoztatná a Vöröskeresztről szóló 1993. évi XL. törvényt. A szakma és a sajtó mérsékelt felháborodása számos okkal magyarázható, de talán a legfontosabb a magyar társadalom, benne az érintettek immunrendszerének tudatos lerombolása, és/vagy egyszerűen a dilettáns kormányzás eredményeként létrejött kétségbeejtő közállapot. Ha valaki eljut az új, szégyenteljes törvénytervezet 30. paragrafusához, a következőket olvashatja:
" A Magyar Vöröskereszt civil szervezetnek, valamint annak bírósági nyilvántartásba bejegyzett tagszervezetének képviselője köteles - jelen törvény hatályba lépését követő 30 napon belül - megszüntetési eljárást kezdeményezni a székhely szerinti bíróságnál."
Egyszerűbben: a Magyar Vöröskereszt megszűnik civil szervezet lenni (a jelenleg hatályos törvény nemzeti humanitárius társadalmi szervezetként határozza meg a Vöröskereszt jogállását) és köztestületként működik tovább, kizárólag az államkincstárnál vezethetne számlát és átmenetileg szabad pénzeszközeit kizárólag állampapírokba helyezhetné el. Hogy is van ez? A Magyar Vöröskereszt nemzetközi és hazai adományozók pénzéből - közel évi 5 milliárd forintból - végzi tiszteletre méltó tevékenységét, ehhez jön 100 millió forint (!) az állami támogatás. (Vigyázat, demagógia következik: 2014-ben a felcsúti stadiont 2 milliárd 800 millió forintból építik...)
Vagyis, ötvenszer annyi a civil adomány, mint az állami forint! Már nem tehetjük fel az álnaív kérdést se, hogy hogyan merészel civil adományokban kotorászni az állam, hiszen tudjuk, mi történt a magánnyugdíjpénztárakkal, hogyan törölték a kormányzati kommunikáció szótárából a "megszorítások" kifejezést és helyettesítették a sunyi "kiigazítás" kifejezéssel. Megtapasztaltuk, hogy ahol kiigazítás van, ott kiigazítás van, és a nyelv is szem a láncban. A változást bülbülszavú közleményben így indokolják:
"A kormány a Magyar Vöröskereszt kezdeményezésére és elismerve a humanitárius jog fontosságát, valamint a Magyar Vöröskereszt hosszú ideje folytatott kiemelkedő tevékenységét, egy új törvénnyel szabályozza a szervezet működési környezetét... A törvénytervezet a nemzetközi jogban vállalt állami kötelezettségeknek megfelelően, követve a szervezetre vonatkozó nemzetközi ajánlásokat, kiemelt jogi státuszt biztosít a Magyar Vöröskereszt számára. A javaslat, az államtól átvállalt közfeladatok ellátásában való hatékonyabb részvétel és a közfeladat ellátás állami garanciáinak kiépítése érdekében a különleges jogi státuszt köztestületi formában garantálja. A törvénytervezet emellett stabilizálja és időszerűvé teszi a Magyar Vöröskereszt jogi-működési környezetét, lehetővé téve ezzel a szervezet társadalom számára is átlátható és nyilvános működését."
Azt már tudjuk a reinkarnálódott "hajtószíj" politikából, hogy milyen az, ha egy társadalmi szervezetet beszippant a Nemzeti Együttműködés Rendszere, hogyan is néz ki az, ha valaki, vagy valakik kérnek valamit. (Lásd még: Bayer Zsolt - Széles Gábor - Bencsik András vezette békemenet.) A Magyar Vöröskereszt évente közhasznúsági jelentést tesz közzé. Mi nem átlátható ezen? Az "időszerűvé" tett jogi környezet orwelli kifejezés pedig itt sem jelent mást, mint hogy egy, a világban és itthon is a szolidaritást naponta gyakorló, nélkülözhetetlen és elismert civil szervezetet küldtek a tollfosztóba. A halálos vámpír-ölelés a Vöröskereszt működési alapelveinek olyan évtizedes pilléreit roppantja össze, mint a pártatlanság, a semlegesség és a függetlenség. A szervezet pártatlanságában az fejeződött ki, hogy a mozgalom a szenvedéseket enyhítő munkája során csak a rászorultság mértéke szerint tesz különbséget és elsőbbséget biztosít a legsürgősebb vészhelyzetnek. A semlegesség eddig deklarált alapelve magába foglalta, hogy a mozgalom mindenki bizalmát szeretné megnyerni, "ellenségeskedés során nem állhat egyik oldalra sem, és nem folytathat politikai, faji, vallási, illetve ideológiai természetű vitákat". A mozgalom függetlensége eddig azt jelentette, hogy a Vöröskereszt segítője a kormánynak a humanitárius munkában és pontosan azért őrizte önállóságát, hogy mindenkor a mozgalom alapelveinek megfelelően cselekedhessen. Most marad a dekláráció, a hang Jákob hangja, de a kéz Ézsau keze. Csak hogy senkinek ne legyen kétsége, az új törvény előírná például, hogy "A felügyelő testület egy tagját az Állami Számvevőszék elnöke, egy tagját a honvédelemért felelős miniszter, egy tagját az egészségügyért felelős miniszter, egy tagját az MVK magyar állampolgárságú tagjai közül az Országos Küldöttgyűlés választja meg és hívja vissza." Vagyis a testület 5 tagjából 4 kormányzati ember lenne!
Újságírói kérdésekre az új törvényt előkészítő szakállamtitkárság azt válaszolta, hogy "A magyar Vöröskeresztről szóló törvénytervezet társadalmi egyeztetése még nem zárult le. Ha ez megtörténik, az egyes észrevételekről elektronikus tájékoztatást fogunk adni."
Ehhez képest a tárca honlapján a véleményezési határidő 2012. november 5-e volt! Nem tudom, hogy jelen véleményünk a társadalmi vita részét képezi-e, de hatán igen, akkor arra kérem tisztelettel honfitársaimat, hogy ha a miniszterelnök levélben keresné fel az ő népét, azzal az autóbuszokon is hirdetett kéréssel, hogy akarjuk-e, hogy a Magyar Vöröskereszt a Nemzetközi Vöröskereszt alapelveinek megfelelően pártatlan, semleges és független legyen, akkor válaszolják nyugodtan, hogy - igen. É stegyük hozzá a Nemzetközi Vöröskereszt valóban időszerűvé vált jelmondatát: "Inter arma Caritas." (Könyörületesség a fegyverek között.)
Szolgálati közlemény a Magyar Vöröskereszt honlapjáról: "Szerdán (e cikk megírásának napján) 42 vöröskeresztes helyszínen adhat vért. Jöjjön el a Magyar Vöröskereszt által szervezett véradások valamelyikére és mentesen meg három életet!"
A negyedik életmentésre szoruló élet maga a Vöröskereszt lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése