Az Ötös Számú Tagkönyv
Tulajdonosának legújabb gyűlöletbeszédét követő reakciók igencsak
tanulságosak és jól jellemzik mentális állapotainkat.
Némi spéttel ugyan, de Kálmán Olga egyenes kérdésére Navracsics miniszterelnök-helyettes - felrúgva a fidesz-kommunikáció alapszabályát - egyenesen válaszolt: "Olyan embernek nincs helye egy közösségben, aki emberek egy csoportját állatnak tartja." Sokan, köztük baloldali újságírók, közszereplők nagy elismeréssel szóltak Navracsics bátorságáról, lelkesen üdvözölték azt, ami a világ legtermészetesebb dolga kellene, hogy legyen! Az ég kék, a fű zöld, a miniszterelnök Aranylabdázik, Bayer gyűlöletkeltő. Ennyi. Csak hát elszoktunk az egyenes és természetes mondatoktól, el a demokratikus viszonyoktól, leszoktunk az önbecsülésről, az emberi méltóság tiszteletéről. Rogán frakcióvezető aligha lesz attól demokrata, hogy fellép egy demokraták által szervezett tüntetésen, tehát nem feltétlenül szükséges hevülten ünnepelni a kínosan preparált mondatokat.
A Kazinczy-díjas Deutsch uniós parlamenti képviselő azt mondta néhány napja egy penetráns esetre reagálva, hogy "szégyellje magát mindenki, aki egy 17 éves sportoló életveszélyes sebesülése kapcsán nem az együttérzés, hanem a gyalázatos cigányozás hangján szólalt meg". Ó, de szépséges eufemizmus! Mindenki, aki... Nem méltóztatna nevén nevezni a gyalázatost, képviselő úr? Esetleg a szakértő stábból valaki odacsúsztathatna egy kis cédulácskát, emlékeztetőül...
A kérdés azonban az, hogy mi történt azok immunrendszerével, akiket egy normális, vagy magától értetődő megszólalás, kiállás is eufórikus állapotba sodor? Némi demokrácia-baksis már átrendezi a gondolkodást? Hogyan terelheti el a figyelmet a lényegről néhány politikai bűvésztrükk?
Némi mértéktartás és az emlékezet frissen tartása ezúttal is célravezető lehet: Navracsics, Rogán, Deutsch urak kitüntetetten fémjelzik mindazt, ami, és ahogy ma Magyarországon történik. Nem szemek a láncban, hanem ők a lánc kovácsának lelkes segédei. A Navracsics és Rogán urak által benyújtott törvényjavaslatok, így az államigazgatási reformnak nevezett intézményrendszer centralizáció, az önkormányzati rendszer "átalakításáról" szóló törvények, a bírák nyugdíjkorhatáráról szóló törvény, a választási eljárásról szóló törvény, ágazati válságadókról szóló törvény - hogy csak néhányat említsünk - a fidesz-Magyarország fontos pillérei. Nem ők szítottak gyűlöletet, nem ők cigányoztak, de fenti megnyilvánulásaikat kivéve hallgattak számtalan esetben akkor, amikor üvölteni kellett volna, lapítottak, amikor cselekedni kellett volna, és az említetteken kívül is számos törvényjavaslat benyújtásával létrehozói ennek az oxigénhiányos szép új világnak. Ők a demokráciamentesítők élcsapata.
Az Ötös Számú Tagkönyv Tulajdonosának odapiszkítása után néma a Nagyvezír, lapít a Tornyos Ház porondmestere, és a legfőbb közjogi méltóság is hallgat. (Ez utóbbit mentsük is fel, hallgatása érthető, ilyen ügyekben már korábban eljárt, és meglehet, lázasan dolgozik a következő újévi beszédén.) De hol a felháborodása a Ctrl+C, Ctrl+V 2.0 nagymesterének, a kádéenpés ország-egyesítőnek, hol az izzó megszólalása az elfogadhatatlan plágium védelmére kelt egykori médiaszereplőnek? És ha megszólalnának, azt a Békemenet első során kívül ki hinné már el a vitéz uraknak?
A Fidesz szóvivőjének és kommunikációs micsodájának a szánalmas megszólalásán pedig most lendüljünk át, valóban szóra sem érdemes.
A mélypont, egyfajta szellemi abszolút nulla fok, az a Magyar Hírlap olvasóihoz írt Széles-Stefka levél. A levél személyes műfaj, nem egyszerű két ilyen autonóm világpolgárnak közös sorokat fogalmazni. Nos, a végeredmény, legyünk mértéktartóak, mind tartalmában, mind stílusában igen szerényre sikeredett. Ezt a színvonalat jól jellemzi az utolsó mondat: "A Magyar Hírlap nemcsak visszautasítja a posztkommunisták legújabb boszorkányüldözését, de felhívja olvasóit, támogatóit, hogy álljanak ki főmunkatársunkért (mármint Bayerért - S.J.), lapunkért és a munkáját végző nemzeti kormányért." Értjük, tovább a bayeri úton!
De megkönnyebbülhetünk, bizakodás és öröm tölthet el mindannyiunkat, hiszen Hoffmann Rózsa államtitkár asszony éppen most nyilatkozta, hogy "az átalakítás megállíthatatlanul halad tovább...", meg, hogy ez kérem egy "sikertörténet".
Az. Helyben vagyunk.
Némi spéttel ugyan, de Kálmán Olga egyenes kérdésére Navracsics miniszterelnök-helyettes - felrúgva a fidesz-kommunikáció alapszabályát - egyenesen válaszolt: "Olyan embernek nincs helye egy közösségben, aki emberek egy csoportját állatnak tartja." Sokan, köztük baloldali újságírók, közszereplők nagy elismeréssel szóltak Navracsics bátorságáról, lelkesen üdvözölték azt, ami a világ legtermészetesebb dolga kellene, hogy legyen! Az ég kék, a fű zöld, a miniszterelnök Aranylabdázik, Bayer gyűlöletkeltő. Ennyi. Csak hát elszoktunk az egyenes és természetes mondatoktól, el a demokratikus viszonyoktól, leszoktunk az önbecsülésről, az emberi méltóság tiszteletéről. Rogán frakcióvezető aligha lesz attól demokrata, hogy fellép egy demokraták által szervezett tüntetésen, tehát nem feltétlenül szükséges hevülten ünnepelni a kínosan preparált mondatokat.
A Kazinczy-díjas Deutsch uniós parlamenti képviselő azt mondta néhány napja egy penetráns esetre reagálva, hogy "szégyellje magát mindenki, aki egy 17 éves sportoló életveszélyes sebesülése kapcsán nem az együttérzés, hanem a gyalázatos cigányozás hangján szólalt meg". Ó, de szépséges eufemizmus! Mindenki, aki... Nem méltóztatna nevén nevezni a gyalázatost, képviselő úr? Esetleg a szakértő stábból valaki odacsúsztathatna egy kis cédulácskát, emlékeztetőül...
A kérdés azonban az, hogy mi történt azok immunrendszerével, akiket egy normális, vagy magától értetődő megszólalás, kiállás is eufórikus állapotba sodor? Némi demokrácia-baksis már átrendezi a gondolkodást? Hogyan terelheti el a figyelmet a lényegről néhány politikai bűvésztrükk?
Némi mértéktartás és az emlékezet frissen tartása ezúttal is célravezető lehet: Navracsics, Rogán, Deutsch urak kitüntetetten fémjelzik mindazt, ami, és ahogy ma Magyarországon történik. Nem szemek a láncban, hanem ők a lánc kovácsának lelkes segédei. A Navracsics és Rogán urak által benyújtott törvényjavaslatok, így az államigazgatási reformnak nevezett intézményrendszer centralizáció, az önkormányzati rendszer "átalakításáról" szóló törvények, a bírák nyugdíjkorhatáráról szóló törvény, a választási eljárásról szóló törvény, ágazati válságadókról szóló törvény - hogy csak néhányat említsünk - a fidesz-Magyarország fontos pillérei. Nem ők szítottak gyűlöletet, nem ők cigányoztak, de fenti megnyilvánulásaikat kivéve hallgattak számtalan esetben akkor, amikor üvölteni kellett volna, lapítottak, amikor cselekedni kellett volna, és az említetteken kívül is számos törvényjavaslat benyújtásával létrehozói ennek az oxigénhiányos szép új világnak. Ők a demokráciamentesítők élcsapata.
Az Ötös Számú Tagkönyv Tulajdonosának odapiszkítása után néma a Nagyvezír, lapít a Tornyos Ház porondmestere, és a legfőbb közjogi méltóság is hallgat. (Ez utóbbit mentsük is fel, hallgatása érthető, ilyen ügyekben már korábban eljárt, és meglehet, lázasan dolgozik a következő újévi beszédén.) De hol a felháborodása a Ctrl+C, Ctrl+V 2.0 nagymesterének, a kádéenpés ország-egyesítőnek, hol az izzó megszólalása az elfogadhatatlan plágium védelmére kelt egykori médiaszereplőnek? És ha megszólalnának, azt a Békemenet első során kívül ki hinné már el a vitéz uraknak?
A Fidesz szóvivőjének és kommunikációs micsodájának a szánalmas megszólalásán pedig most lendüljünk át, valóban szóra sem érdemes.
A mélypont, egyfajta szellemi abszolút nulla fok, az a Magyar Hírlap olvasóihoz írt Széles-Stefka levél. A levél személyes műfaj, nem egyszerű két ilyen autonóm világpolgárnak közös sorokat fogalmazni. Nos, a végeredmény, legyünk mértéktartóak, mind tartalmában, mind stílusában igen szerényre sikeredett. Ezt a színvonalat jól jellemzi az utolsó mondat: "A Magyar Hírlap nemcsak visszautasítja a posztkommunisták legújabb boszorkányüldözését, de felhívja olvasóit, támogatóit, hogy álljanak ki főmunkatársunkért (mármint Bayerért - S.J.), lapunkért és a munkáját végző nemzeti kormányért." Értjük, tovább a bayeri úton!
De megkönnyebbülhetünk, bizakodás és öröm tölthet el mindannyiunkat, hiszen Hoffmann Rózsa államtitkár asszony éppen most nyilatkozta, hogy "az átalakítás megállíthatatlanul halad tovább...", meg, hogy ez kérem egy "sikertörténet".
Az. Helyben vagyunk.
 |
| Szentandrássy István: Hűtlen menyasszony |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése